Ma sem jöttél

Hát, nem jöttél ma sem. Pedig vártalak. Ugyanúgy, mint az elmúlt néhány évben folyamatosan. Volt, amikor dühömben vártalak, hogy megnyugtass. Volt, amikor félve, hogy bátoríts. Volt, amikor védtelenül, hogy megvédhess. Volt, amikor készültem a jöttödre, porszívóztam, felmostam, törölgettem, illatgyertyát gyújtottam, hajat mostam, puha pulcsit húztam. Vártalak frissen főtt kávéval és egynapossal is. 

Vártalak jókedvűen, vártalak kisírt szemekkel, vártalak tökéletes sminkben, és a bőrhibáimat megmutatva is. Vártalak kiszáradt sarokkal és frissen krémezett lábbal is. 

Vártalak torna után izzadtan, de volt, hogy parfümfelhőbe bújtam. Vártalak szépen terített asztallal, és volt, hogy a kanapén reggelizve. Vártalak tavasszal, amikor kamaszodik az év, vártalak a frissen mosott ruhák édes-nedves illatával, vártalak a szárazszagú forró nyárban, vártalak már sok-sok őszön át, amikor már nem volt kedvem locsolni a virágokat a teraszon, vártalak, hátha eszünk sütőtököt, a kisház tetejére hangos koppanással hulló diókat számolva siettettem az időt, hátha itt leszel, mire mind leesik, de legjobban mindig télen vártalak. 

Amikor a meztelen fák mögül szégyellősen bújnak elő a házak, a koszos-maszatos ég alatt, amikor nincs még elég hideg a nagykabáthoz, és akkor is, amikor napokra beállt a fagy, vártalak a ritkán, de akkor nagyon hulló hóban, a kora reggeli kocsiindításban, vártalak a meleg karácsonyban, hogy majd összebújva filmet nézünk, füstös krémlevessel is készültem rá, hogy jössz, vártalak követelőzve, aztán beletörődve, affektálva és kényeskedve, ironikusan és békésen is, szerelmes dalokat dúdolva, vártalak egyedül, vártalak társaságban hamis vidámsággal, őszintével is, vártalak a reptéren, vártalak Franciaországban, vártalak Forma-1-et bámulva, az ablakban állva, vártalak káromkodva, bizakodva is, vártalak álmodozva.

Vártalak szorongva, felszabadultan is. Néha úgy éreztem, készen állok, máskor megijedtem, amikor közeledtél.

Vártalak álmomban és ébredés után is, türelmesen és türelmetlenül, várlak akkor is, amikor a gyerekemmel játszom, amikor gyorsan elalszom, és amikor forgolódva, várlak akkor is, mikor éjjel a wc-ről visszafelé belerúgok az ágy sarkába, várlak bele a szúrós sötét éjszakába, várlak újra a jövő nyárba, 

várlak akkor is, mikor elvesztem kicsit az eszem,

de úgy látszik, nem vártam még rád eleget, 

szerelem.

Legutóbbi bejegyzések

Oviból család

Most lehet elrontani

Hogy létezel

Egy óvónő lánya voltam

Jó is lenne

Összes írás

Copyright 2022, Anett Kőváry