Így altatunk mi II.

Az altatás és az alvás (vagy a vágy, amit iránta érzünk) szülőként alaposan meghatározza mindennapjainkat. Ha a gyerek rosszul alszik, akkor mi is, ha a gyerek jól alszik, mi akkor se, ha velünk alszik, azért, ha külön, akkor azért pihenünk keveset. Nem tudom, másnál hogy zajlanak az esték, de más anyák és apák elbeszéléseiből azért feltételezem: kevés emberpróbálóbb része a napnak az esténél és az éjszakánál. Utóbbi olyan, mint egy Kindertojás, sosem tudjuk, mit tartogat. Vannak viszont folyamatosan ismétlődő rituálék, amik nem mindig hiányoznak, ha véletlenül egyedül töltök egy estét. 

18.45 – előkészítem a vacsorát, ma biztos, hogy időben fekszik le a gyerek. Ha nyolckor elalszik, akkor marad nagyjából három órám rendbe rakni a konyhát, jógázni, megnézni egy három és fél órás filmet, olvasni, írni, felrakni egy arcpakolást.

19.00 – vacsora az asztalon, a gyerek még befejezi az utolsó esti meséjét, ragaszkodik Szilaj, a szabadon száguldó sztorijától, és ahogy én se szívesen mondanék le az aktuálisan kedvenc sorozatom friss epizódjáról, hagyom, hogy végignézze.

19.20 – Szilaj még mindig szabadon száguld, először melegítem újra a vacsorát.

19.30 – másodszor melegítem újra a vacsorát, van még fél óra nyolcig, behozhatjuk a lemaradást (nem)

19.45 – vége a mesének, harmadszor is megmelegítem a kaját, amit ha most megeszek, akkor leghamarabb két óra múlva, tehát 10 körül jógázhatok, nem baj, addig elvégzek majd minden mást.

19.46 – a gyerek kijelenti, hogy mást akar enni

19.47 – elmagyarázom neki, hogy már nem kezdek neki valami másnak, legyen kedves megenni a vacsoráját

19.49 – megtalálja és nagy műgonddal a tányér szélére helyezi az első nagyobb hagymadarabot a paradicsomszószból

19.50 – ugyanígy bánik el a váratlanul felbukkanó zöldfűszerrel

19.51 – két falat után jelzi, hogy elég volt (nem)

19.52 – megeszem a meghagyott vacsoráját, ebből ma már úgysem lesz jóga

19.55 – megkérem a gyereket, hogy vetkőzzön

20.00 – másodszor is megkérem a gyereket, hogy vetkőzzön, miközben félig felszámolom a káoszt a konyhában

20.05 – harmadszor is megkérem a gyereket, hogy vetkőzzön, közben vacillálok, melyik esti tervemet engedjem el véglegesen

20.08 – visongó párnacsata kíséretében levetkőztetem a gyereket, a szőnyegen fetrengve nevetünk

20.09 – be a zuhany alá 

20.11 – ki a zuhany alól, jelzi, hogy éhes, gyors utóvacsi

20.13 – ha kilenc körül elalszik, még mindig van két órám mindenre

20.15 – első felszólítás pizsama felvételére és fogmosásra

20.18 – második felszólítás

20.20 – harmadik felszólítás (az egyes felszólítások között minden este izgalmasabbnál izgalmasabb dolgok történnek, úgy mint az esti időjárás vizsgálata, szobájában a tárolódobozokban rejlő játékok felfedezése, hirtelen rajzolási rohamnak engedelmeskedés, vagy ugye az elmaradt vacsora pótlása, csupa olyan tevékenység, ami valahogyan mindig eltereli a figyelmet a kötelezőről)

20.25 – ráadom a pizsamát, testőrként felügyelem a fogmosás folyamatát

20.28 – alvós állatka választása

20.30 – végre az ágyban, jöhet a mese

20.37 – mese vége, beszélgetés

20.45 – jó éjszakát kívánva megkezdődik a végtelen várakozás a szent pillanatra, amikortól egyenletes szuszogással jelzi: elaludt

20.47 – első felszólítás szeme becsukására, egyben sajátom kinyitására 

20.51 – először rezzenek fel hirtelen jött mély álmomból, a gyerek kezeivel a falon jár, második felszólítás szeme becsukására

21.01 – másodszor is elalszom, ő már a lábaival is a falon jár, magamhoz húzom, megpuszilgatom, elengedem a konyhát és a jógát is, írni azért még kellene

21.10 – elalszik, én harmadszor is felébredek

21.20 – pizsamában lekapcsolom a villanyt a konyhára, megsimogatom a könyvet az éjjeli szekrényem mellett, beállítom az ébresztőt és pillanat alatt elalszom

(folyt.köv. az éjszakai izgalmakkal)

Legutóbbi bejegyzések

Oviból család

Most lehet elrontani

Hogy létezel

Egy óvónő lánya voltam

Jó is lenne

Összes írás

Copyright 2022, Anett Kőváry