Közzétéve: 2019.08.19. | Kőváry Anett
Az altatás és az alvás (vagy a vágy, amit iránta érzünk) szülőként alaposan meghatározza mindennapjainkat. Ha a gyerek rosszul alszik, akkor mi is, ha a gyerek jól alszik, mi akkor se, ha velünk alszik, azért, ha külön, akkor azért pihenünk keveset. Nem tudom, másnál hogy zajlanak az esték, de más anyák és apák elbeszéléseiből azért feltételezem: kevés emberpróbálóbb része a napnak az esténél és az éjszakánál. Utóbbi olyan, mint egy Kindertojás, sosem tudjuk, mit tartogat. Vannak viszont folyamatosan ismétlődő rituálék, amik nem mindig hiányoznak, ha véletlenül egyedül töltök egy estét.
18.45 – előkészítem a vacsorát, ma biztos, hogy időben fekszik le a gyerek. Ha nyolckor elalszik, akkor marad nagyjából három órám rendbe rakni a konyhát, jógázni, megnézni egy három és fél órás filmet, olvasni, írni, felrakni egy arcpakolást.
19.00 – vacsora az asztalon, a gyerek még befejezi az utolsó esti meséjét, ragaszkodik Szilaj, a szabadon száguldó sztorijától, és ahogy én se szívesen mondanék le az aktuálisan kedvenc sorozatom friss epizódjáról, hagyom, hogy végignézze.
19.20 – Szilaj még mindig szabadon száguld, először melegítem újra a vacsorát.
19.30 – másodszor melegítem újra a vacsorát, van még fél óra nyolcig, behozhatjuk a lemaradást (nem)
19.45 – vége a mesének, harmadszor is megmelegítem a kaját, amit ha most megeszek, akkor leghamarabb két óra múlva, tehát 10 körül jógázhatok, nem baj, addig elvégzek majd minden mást.
19.46 – a gyerek kijelenti, hogy mást akar enni
19.47 – elmagyarázom neki, hogy már nem kezdek neki valami másnak, legyen kedves megenni a vacsoráját
19.49 – megtalálja és nagy műgonddal a tányér szélére helyezi az első nagyobb hagymadarabot a paradicsomszószból
19.50 – ugyanígy bánik el a váratlanul felbukkanó zöldfűszerrel
19.51 – két falat után jelzi, hogy elég volt (nem)
19.52 – megeszem a meghagyott vacsoráját, ebből ma már úgysem lesz jóga
19.55 – megkérem a gyereket, hogy vetkőzzön
20.00 – másodszor is megkérem a gyereket, hogy vetkőzzön, miközben félig felszámolom a káoszt a konyhában
20.05 – harmadszor is megkérem a gyereket, hogy vetkőzzön, közben vacillálok, melyik esti tervemet engedjem el véglegesen
20.08 – visongó párnacsata kíséretében levetkőztetem a gyereket, a szőnyegen fetrengve nevetünk
20.09 – be a zuhany alá
20.11 – ki a zuhany alól, jelzi, hogy éhes, gyors utóvacsi
20.13 – ha kilenc körül elalszik, még mindig van két órám mindenre
20.15 – első felszólítás pizsama felvételére és fogmosásra
20.18 – második felszólítás
20.20 – harmadik felszólítás (az egyes felszólítások között minden este izgalmasabbnál izgalmasabb dolgok történnek, úgy mint az esti időjárás vizsgálata, szobájában a tárolódobozokban rejlő játékok felfedezése, hirtelen rajzolási rohamnak engedelmeskedés, vagy ugye az elmaradt vacsora pótlása, csupa olyan tevékenység, ami valahogyan mindig eltereli a figyelmet a kötelezőről)
20.25 – ráadom a pizsamát, testőrként felügyelem a fogmosás folyamatát
20.28 – alvós állatka választása
20.30 – végre az ágyban, jöhet a mese
20.37 – mese vége, beszélgetés
20.45 – jó éjszakát kívánva megkezdődik a végtelen várakozás a szent pillanatra, amikortól egyenletes szuszogással jelzi: elaludt
20.47 – első felszólítás szeme becsukására, egyben sajátom kinyitására
20.51 – először rezzenek fel hirtelen jött mély álmomból, a gyerek kezeivel a falon jár, második felszólítás szeme becsukására
21.01 – másodszor is elalszom, ő már a lábaival is a falon jár, magamhoz húzom, megpuszilgatom, elengedem a konyhát és a jógát is, írni azért még kellene
21.10 – elalszik, én harmadszor is felébredek
21.20 – pizsamában lekapcsolom a villanyt a konyhára, megsimogatom a könyvet az éjjeli szekrényem mellett, beállítom az ébresztőt és pillanat alatt elalszom
(folyt.köv. az éjszakai izgalmakkal)
Legutóbbi bejegyzések