Közzétéve: 2019.08.11. | Kőváry Anett
Egy ideig csak a nyár elmúlását jelentette az augusztusban máshogy fújó szél. Még egy nagy, utolsó hőhullám 20-a környékén, aztán visszavonul a meleg, hogy mire megérkezik az ősz, legyen ideje embernek, állatnak, fűnek, fának, rakpartnak és léleknek is felfrissülnie kicsit. Habár a jó idő a tűzijáték felrobbant rakétáival együtt hull a Dunába, a szél valahogy kitartóan meleg marad minden augusztusban. Mint azon a nyáron is, amikor haldoklott az anyám.
Még utoljára egy kicsit minden rendben volt a hátsó kertben a diófa alatti délutánokon. Már hálóingben töltötte a napokat is, sokat aludt, lábai meggörbültek, csak kapaszkodva tudott járni, mégis hittem, hogy jobban lesz. De az augusztusi szél akkor már napról napra vitt el az erejéből.
Még utoljára egy kicsit majdnem minden rendben volt, mikor az utolsó vasárnapi ebédet főzte. A tűzhelyen hagyta a pörköltet, csoda, hogy egyáltalán oda bírt állni, akkor már tele volt rákkal az agya. De főzött, mert egy anyának az a dolga.
Még utoljára egy kicsit majdnem minden rendben volt, mikor utoljára összebújtunk a bőrkanapén. Igyunk egy kávét! – mondta, de a mondat végére már aludt is. Csak néztem az apró, haldokló testet, a kopasz fejét, pici kezét. Tudtam, hogy meg fog halni, de nem tudtam elhinni. Hiába súgta fülembe minden egyes nap az augusztusi szél.
Még utoljára egy kicsit majdnem minden rendben volt, mikor pálcikás jégkrémet evett egyik nap ebéd után. Mindig gömbölyű válla addigra csontos lett, szinte átszúrta a pöttyös hálóinget.
Egy kicsit minden rendben volt az összes, számolatlanul sok hazaúton, mikor 260 km-en át féltem és hittem egyszerre. Kértem, hogy történjen csoda, hogy ne legyen igaz, legyen jól, mire hazaérek. De a kegyetlenül őszinte augusztusi szél vitte haza a kocsimat.
A gyomorgörccsel teli, keserű augusztusi reggelek, a tehetetlen várakozás, csak az augusztusi szél zúgott, semmi más. Két éve az augusztus nekem maga a haldoklás.
Nem tudom, mennyi idő még, míg – ha meg nem is szépül, de – könnyül kicsit a sok szúrós, súlyos emlék.
Nem tudom, mennyi idő még, mire újra nem az anyám, hanem csak a nyár elmúlását jelenti majd az augusztusi szél.
Legutóbbi bejegyzések