Gyermekké lenni

Igen, megvolt a gyereknek a félkötelező ajándék, egy újabb doboz Lego, mert Így neveld a sárkányodat!-os még nincsen, egy legújabb babaház, vagy furafejű babákból álló szett, távirányítós autó, focilabda, kosárlabda, állatkert, vidámpark, fagyi édestölcsérben cukorszórással, vattacukor, nagy kirándulás, ugrálóvár és Alma együttes, kivételesen este is egy hosszú mese, gyereknap van, persze, hogy róluk szól minden, tudja a dolgát minden szülő ilyenkor.

De mi a helyzet a benned élő gyermekkel? Mikor dicsérted meg utoljára kicsi önmagad? Mikor voltál utoljára kedves ahhoz a gyermekhez, aki mély ráncaid, megfáradt tekinteted, érett arcbőröd és puhuló hasad, ritkuló vagy őszülő hajad mögött lakik? Mikor kényeztetted a harcos vagy épp megalkuvó, a lázadó vagy alkalmazkodó, a bátor vagy gyáva, a vakmerő vagy megfontolt, a visszahúzód vagy harsány énedben lakozó pici téged?

Mikor jutott eszedbe utoljára ártatlan tisztaságod, ahogy kipurulva körbebiciklized a megyét, vagy épp önfeledten rohansz bele a messzeségbe a folyó partján? Mikor akartál utoljára mindent megadni annak a kislánynak vagy kisfiúnak, aki cukros kenyértől ragacsos szájjal álmodta, hogy egyszer övé lesz a világ?

Mikor adtad meg magadnak a régen vágyott sárkányos legódat? Mikor engedted magad álmaid babaházával játszani? Mikor vettél távirányítós autót magadnak? Mikor rugdostál legutóbb focilabdát úgy, hogy kizártad magad körül a világot?

Mikor voltál utoljára gyermek? Mikor engedted magad legutóbb gyermeknek és gyermekké lenni?

Pedig csak úgy van értelme,

ha nevetsz,

ha szeretsz

úgy igazán, nyitott szívvel,

nem törődve következménnyel,

 

ha hintázol,

ha bőrig ázol

a végtelen májusi esőben,

eltévedve a falu széli kiserdőben,

 

ha szaladsz,

ha maradsz

az a kajla kiskamasz,

akinek az álma ugyanaz,

 

ha bírsz,

ha sírsz

úgy igazán, szívszakadva,

mintha remény nem maradna,

 

ha mersz és

ha tekersz

úgy önfeledten a bringádon

le a dombról vagy fel a hegyre,

 

ha az olvadt vattacukor a szádon

a legédesebb az egész világon,

ha tudsz még két pofára

boldogságot szabadsággal enni,

akkor tudsz és akarsz,

mert kell is

gyermekké lenni.

 

Legutóbbi bejegyzések

Oviból család

Most lehet elrontani

Hogy létezel

Egy óvónő lánya voltam

Jó is lenne

Összes írás

Copyright 2022, Anett Kőváry