Van, amit el kell engedni

Amikor letudjuk végre a kamaszkort, fiatal felnőttként hatalmas arccal állunk a szélbe, és hisszük, hogy nemcsak megállítani, de megfordítani is képesek vagyunk. Huszonéveink alatt arrogánsan kioktatjuk a nálunk idősebbeket, megmosolygunk mindenkit, aki szép emlékként tekint a gondosan a gardróbba hajtogatott forradalmár ruhájára. Meg akarjuk váltani a világot, görcsösen ragaszkodunk elvekhez, álmokhoz, saját igazságunkhoz. Majd egyszer, rengeteg tapasztalás után szép lassan rájövünk, hogy vannak dolgok, amiktől egyszerűen csak bölcsebb megválni.

Idővel mind felismerjük, hogy amit erőltetni kell, azt jobb inkább elengedni. Barátságot, párkapcsolatot, munkát, parttalan vitát, jógapózt, a tökéletes lófarkat, a tökéletes sminket, a tökéletes testet, a hibátlan orrot és a makulátlan bőrt, a tökéletes vasárnapi menüt, a kifogástalan anyaságot.

Egyszer csak felfogjuk, hogy nincs dolgunk mások érzéseivel, gondolataival, mert azok mások érzései, gondolatai, helyettük saját érzéseinkre, gondolatainkra vagyunk csak hatással. Hogy egy ponton túl nem tudunk többet fogyni, sem feszesedni. Hogy nem tudunk a végtelenségig másokat tolerálni, hogy nem tudunk minden könyvet elolvasni, minden filmet megnézni, hogy nem tudunk mindig jól reagálni. 

Egyszer elég bátrak és nyitottak leszünk ahhoz, hogy el- és felismerjük: elmentünk a határig. Lesz elég bölcsességünk ahhoz, hogy a mindent megtettem után rábízzuk magunkat az isteni gondviselésre. 

Egy nap rájövünk, hogy érezni nem gyengeség, hogy szerelmet vallani a legnagyobb bátorság és erő, hogy nincs az a taktika, ami célravezetőbb lenne az egyenességnél. Megérezzük, hogy őszintének lenni hatalom és leegyszerűsíti az életet. Hogy a szeretni, az nem birtokolni, hanem a szeretni, az engedni és elfogadni. Hogy a ragaszkodás csak félelem, hogy a szorongás csak az elménk játéka. Hogy a kiállni magunkért felszabadító, hogy a halkan sokkal magabiztosabb a hangosnál.

Hogy van, amikor el kell engedni akarást, nem akarást, elvárást, nem elvárást, félelmet, bátorságot, a megálmodott valóságot, el kell engedni néha a várakozást, a vágyakozást, a haragot, a sértettséget, az álkedvességet, a diétát, az édességet, a tűsarkút, a kéziféket, az ingyen wifit, a szárazra sült steaket, a csordultig vant és az ürességet, a miért nemet és a miértet, a tűzpirosat és a királykéket.

Jobb elengedni a tökéletes gyerekzsúrt, a tökéletes szülinapi bulit, a tökéletes randit, a tökéletes éjszakát, a tökéletes állásinterjút, a tökéletes első napot, a tökéletesen megírt cikket, dalt, verset, prezentációt, a tökéletes fotót, a tökéletes nyaralást, a tökéletes vasárnapot, a tökéletes outfitet, a tökéletesen kitöltött tipmixet, a tökéletesen rúgott szögletet, a tökéletes esküvőt, a tökéletes házasságot, a tökéletes válást, a tökéletes családi házat, a tökéletes üzenetváltást, a tökéletes párbeszédet, a tökéletes csókot, a tökéletes szeretkezést, a tökéletes szakítást, a tökéletes könyvet, a tökéletes filmet.

Elengedni a tökéletesre és a tökéletességre való törekvést maga a szabadság. Minden tökéletlenségével együtt. 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s