Közzétéve: 2019.04.12. | Kőváry Anett
Bármilyen furcsa is, nem vagyunk egyedül a repülőgépen. Mármint mi, akik nem magán- vagy különgépen utazunk. Alsó hangon 179 másik utassal vagyunk kénytelenek megosztani az élményt, a várakozást és a megérkezést is. Azért, hogy ezek a pillanatok nem is feltétlenül felejthetetlenek, de legalább nyugodtak legyenek mindenkinek, íme néhány jótanács, melyeket érdemes lehet megfogadni egy-egy repülés alkalmával.
A repülőgép anélkül is elindul, hogy erről külön bejegyzést osztanál meg a Facebookon vagy az Instán. Mondom ezt magamnak is, mert én is csinálom, minden különösebb magyarázat nélkül.
Nem lehet olyan fáradt a táskád, hogy külön székre kelljen helyezned, főleg, ha órákat késik a gép, és kevés az ülőhely.
Ha már megkezdődött a beszállás, mindegy, hogy a sorban tizenhetedikként vagy tizennyolcadikként kerülsz a gépre, garantáltan nem fog otthagyni, felesleges tolakodnod.
Tök jó, hogy a család legtávolabbi tagjai is kapnak ajándékot a duty freeből, de praktikus lehet az öt kics vagy közepes nagyságú szatyorból egyet csinálni. Nem olyan bonyolult ügy, csak egy kis logisztika, megfontoltság és hajlandóság kérdése, ráadásul így nemcsak a saját dolgodat könnyíted meg, de talán még másoknak is jut hely az ülések fölötti tárolóban.
Könnyen lehetne egyfajta büntetésben lévő utasként tekinteni arra, aki középen ül, de valójában az esetek többségében nem ő akarta, hogy ott üljön, nettó bunkóság elvenni tőle mindkét könyöklőt.
Kolbászos szendvics a fedélzeten egyszerűen katasztrofális ötlet.
Ugyanígy levenni a cipőt, ha kezelhetetlen lábszaggal küzdesz.
Legyél bármilyen elhivatott hegymászó, az embernagyságúra tömött hátizsákoddal a szűk folyosón forgolódni ugyanannyira lehetetlen küldetés, mint mezítláb megmászni a Mount Everestet. Az oldalára akasztott, szuvenír sárral panírozott Quechua bakancsok nem könnyítik meg a helyzetet.
Legyél bármilyen vagány hegymászó, a folyósón leállni sörözni és üvölteni úgy, hogy a haverjaid elhelyezkedésétől függően vagy a lágyékod vagy a farpofád van a szélén ülő utastársad szájában, egyszerűen idegesítő tahóság, aminek egyszer az lehet a vége, hogy valaki tökön vág.
Legyél bármilyen jó hangulatban lévő hegymászó, a többi utas feje fölött koccintani a dobozos Heinekennel rajtatok kívül senkinek sem buli.
Ha gyors a veseműködésed, ne ülj az ablak mellé, nem túl szórakoztató ötpercenként felállni.
Rajtad kívül senki nem kíváncsi rá, milyen zenét hallgatsz, milyen filmet nézel vagy hogy milyen hangja van az aktuális kedvenc játékodnak. Elég, ha csak te hallod.
A repülőgépek ülései – különösen a fapadosoké – nem kényelmesek. Próbálj meg uralkodni magadon ahelyett, hogy másodpercenként pakolod magad új pózba, hogy végül az legyen a megoldás, hogy az előtted ülő szájába dugod.
Nem volt még olyan utas, aki a kapitánynál hamarabb ki tudta volna nyittatni vagy nyitni a repülőgép ajtaját leszállás után. Ne izgulj, nem fogsz fent maradni – persze, ha megcsúszott a gép és átszálláshoz rohansz, akkor tekintsd semmisnek ezt a pontot.
Leszállásnál tök felesleges tapsolni, éltem pilótával, tudom, hogy egy kurva hangot nem hallanak belőle. Ha a benned lévő feszültséget próbálod így felszabadítani, felszállás előtt inkább kapj be egy Xanaxot, mindenkinek könnyebb lesz.
Legutóbbi bejegyzések