A világ legjobb dolga

Tudjuk, igen, írták mások, írtam én is sokszor, milyen nehéz az anyaság, mert az állandó felelősség, meg az aggodalom, hozzá a nemalvás, és még ki tudja, mennyi minden más kihívás. De még mielőtt mártírt csinálnánk magunkból és egymásból is, azért érdemes néha elgondolkodni azon, mennyi csodát is ki lehet venni az anyaságból.

Eleve egy életet táplálni a testünkben, vagy örökbefogadás esetén magunkhoz venni egy ismeretlen, ártatlan sorsot, arra nemcsak szavak nincsenek, de eleinte még a komplikált érzést sem tudjuk megélni, nem csoda, hogy az anyai kötődés nem alakul ki rögtön a szülés utáni néhány hétben.

Nézni, látni, ahogy először általában hízik kicsit, utána nyúlik, megismerni teste minden porcikáját, figyelni, ahogy ugyanott nőnek anyajegyei, ahol nekünk, ezer közül megismerni csacska kis hüvelykujját, hegyes fenekét, gömbölyű állát, élétünk végéig az orrunkban érezni az illatát, meghallani az első nevetését, az első szavát, ez mind külön-külön is, együtt meg pláne megér minden átvirrasztott éjszakát. 

Izgulni az első lépéseinél, este megsimogatni a talpát, remélni, hogy kilométer milliókat tesz majd meg velük, és hogy mi közben minden lépésnél ott leszünk, megvigasztalni, amikor rájön, hogy nem csupa csoda és móka a világ, felkészíteni rá, hogy lesznek, akik bántani fogják, elmondani, hogyan működik a vulkán, imádkozni egy a miénknél (is) jobb sorsnál, elalváskor áldást kérni rá, büszkén bízni benne, bármerre is jár, átölelni, mikor nem érti, mi történik vele, megdicsérni, mikor talán nem is kellene, elszorult szívvel megbüntetni, a határokkal megismertetni, bármit csinál is, mindig félteni, tényleg szavak nélkül is megérteni. 

Vitatkozni arról, kinek van igaza, kontinenseken át rohanni hozzá haza, hatalmasakat röhögni az aranyköpésein, könnyezni, zokogni az ovis ünnepein, esténként elmélkedni a döntésein, meghallgatni, milyen napja volt, hogy az ovis focin rúgott-e aznap gólt,

elmondani, ha kérdezi, hogy minket mi bántott, minden fájdalmunkkal együtt szépnek mondani a világot, gyönyörködni a málna kis szájában, mosolyogni, mikor átölel álmában, reggel hallani a talpak csapódását, végigsírni az első csalódását, megadni mindent, amire vágyik úgy, hogy közben még jó emberré is válik, megélni vele a rossz és jó napokat, kifésülni hajából a gubancokat, a szőnyegre kucorodva édességet, popkornt és gumicukrot enni,

minden kihívással együtt a világ legjobb dolga anyának lenni.

Legutóbbi bejegyzések

Oviból család

Most lehet elrontani

Hogy létezel

Egy óvónő lánya voltam

Jó is lenne

Összes írás

Copyright 2022, Anett Kőváry