Az egyedülálló anya nem ember?

Közzétéve: 2019.04.01. | Kőváry Anett

Kíváncsi lennék, ki futott neki úgy valaha is egy házasságnak, hogy na, akkor ebből majd szépen válás lesz, házassági szerződéssel vagy anélkül, pereskedéssel vagy anélkül, néhány év múlva vagy évtizedek után. Hogy a hit, a szerelem vagy a bármi miatt, de legtöbben mégiscsak reméljük romantikusan, hogy a holtodiglan legalább egy életre szól, aztán meg pont az élet az, ami jól közbeszól. Legtöbbször ráadásul trükkösen, amikor már legalább egy gyerek is született a családba. De pont emiatt hiszem, hogy az egyedülálló anyának is jár még egy esély.

Férfiak beszélgetésében kaptam fel a fejem a következő mondatra: jó nő, csak van már gyereke, úgyhogy nekem egyáltalán nem pálya. Habár nem volt lehetőségem visszakérdezni, hogy mégis milyen okokból esik ki egy egyedülálló anya az illető kosarából, mert persze lehet, hogy saját gyerekre vágyik, hogy tudja magáról, hogy nem képes másét elfogadni, stb., de a hangsúlyból azért arra következtetek, hogy itt egészen másról volt szó. 

Arról, hogy az egyedülálló anya nem nő, de legfőképp nem ember. Pedig esküszöm, hogy nem úgy vagyunk, mint ahogy a Bridget Jonesban a szinglikről van szó, nem borítják bűzös kelések a testünket, undorító bibircsókokat sem hordunk a ruhák alatt, nincs a kelleténél több végtagunk, magamból kiindulva az illatunkat kifejezetten finomnak mondanám, mégis úgy kategorizálnak be minket, mint elhasznált, összegyűrt, újrahasznosításra alkalmatlan műanyag zacskót. 

Tény, hogy bármilyen egyet fizet, kettőt (hármat, négyet) kap akcióhoz kell bátorság, egy nővel együtt egy vagy több gyerek azért jóval több egy szombat esti tipitapinál a mozi hátsó sorában, viszont ezzel együtt az is igaz, hogy egy egyedülálló anya se tervezi, hogy az első találkozásra viszi is magával méhének gyümölcseit, bőrönddel és bútorszállítóval, vagy legalábbis a házi feladatukat, hogy az új férfi segítsen megoldani.

A legtöbb egyedülálló anya önállóan gondolkodó, bátor, határozott nő, aki többségében rossz, megmenthetetlen, életképtelen kapcsolatból szállt ki önmaga és gyerekei érdekében. Vagy épp egyszerűen otthagyták őket.

Kivételek persze itt is vannak, igazságtalanság nem megemlíteni őket, de ez az írás most nem róluk szól. Szóval itt vannak ezek a nők, akik vállalták a nehézségeket, vállalták a megbélyegzést, a kőkemény egyedül-logisztikát, aztán mire kezdenének berendezkedni új életükben és minden értelemben nyitni a világra, rá kell jönniük, hogy nemhogy jó partinak nem számítanak, de a milf jelzőt is csak szánalomból aggatják rájuk. 

Pedig az egyedülálló anyákkal nincs semmi baj. Az esetek többségében pofára estek párszor, átverték, megalázták, kihasználták, megvetették és lenézték őket. Vannak köztük szexuálisan és fizikálisan bántalmazottak, és olyanok is, akiket a passzív agresszió tett tönkre. Meg persze olyanok is, akiket a csend és a korábban leírt megvagyunk lökött ki a kapcsolatából.

Ezek a nők nem keléseket, hanem kurva nehezen gyógyuló, hatalmas sebeket takargatnak a ruhájuk alatt, annyira nagyokat, hogy sokszor még saját magukat is alig tudják gyógyítani. 

Az egyedülálló anyák tudják, hogy mit akarnak, azt is, hogy azt hogyan érik el. Tudják, hogyan vegyenek magukra páncélt, és tudják, hogyan cseréljék azt tündérszárnyakra, amikor a gyerekük kihullott foga helyére tesznek éjjel ajándékot a párna alá. Az egyedülálló anyák nem ijednek meg semmitől, nem kérnek a megalkuvásból, a kompromisszumból is csak akkor, ha azzal sem a saját, sem a gyerekük békés, nyugodt életét nem veszélyeztetik többé. 

Az egyedülálló anyák tudják, hogyan kell keményen harcolni, az egyedülálló anyák apák, nagymamák, nagyapák is egyszerre, a válluk és a hátuk olyan erős, hogy a világ minden terhét is rá lehetne pakolni, akkor sem remegnének meg. Ezek a nők mindent megtettek azért, hogy családban maradjanak a gyerekeik, majd mindent megtettek a nyugalmukért. Ezek a nők hónapokig, évekig szenvedtek a szarban, mert nem tudták, mi a legjobb megoldás nekik és a gyerekeiknek. Ezek a nők mertek szabadokká válni, és a gyerekeiknek is szabadságot adnak.

Az egyedülálló anyák nem mennek senki agyára, nem erőszakoskodnak, nem másznak bele senki életébe, tudják, hol a helyük, tiszteletben tartják saját és mások határait is.

Az egyedülálló anyák nem akartak egyedülálló anyák lenni. Családot akartak és reméltek is. Az egyedülálló anyák nem akarnak mindig erősek lenni. Az egyedülálló anyák sem szánalmat, sem sajnálatot nem kérnek, együttérzést sem.

Csak annyit, hogy őket is vegyék emberszámba.