Amikor az anya megszületik

Mondják, hogy az anya a gyerekkel együtt születik. Funkcionálisan egészen biztosan. Ha nem is túl ügyesen, de néhány nap alatt megtanulunk pelenkázni, etetni, fürdetni, óvatosan öltöztetni, kisebb-nagyobb sikerrel altatni. Az igazi anya azonban egyáltalán nem ekkor jön világra. 

Az újszülött anya eleinte csak téblából, kétségbeesik, kóvályog a babája mellett. Tele félelemmel és bizonytalansággal, remegő kézzel húzza át a body szűk nyakát a pici fejen, kétségeit elrejtve, masszívan tartja viszont a fürdőkád vize fölött. Fordítva vagy legalábbis rosszul adja rá a pelenkát, ügyetlenkedik az etetéssel is. 

Az anya akkor születik, amikor először lesz lázas a gyerek, és először kell úgy igazán higgadtan felelni azért a másik életért. 

Az anya akkor születik, amikor természetessé válik a rácsos ágy mellé tett matracon kucorogni egész éjszaka. 

Akkor születik az anya, amikor a gyerek egyetlen pillantásából tudja, hogy fáradt, éhes, szomorú, boldog. 

Akkor születik az anya, amikor az ösztönös kötelességből minden sejtbe bekúszó féltő felelősség lesz. 

De legfőképp akkor születik az anya, amikor felfogja, hogy nemcsak gyerekéért, de rajta keresztül az élet körforgásáért felel. Akkor születik anya, mikor egyértelművé válik, hogy a gyerek tovább javíthatja a berögzült mintákat, hogy ő már jobban csinálhatja azt, amit elrontottunk, hogy bár világra hozatalával rögtön halálba is küldtük, mégis ő a jövő, az élet, a csoda maga, öröklött génekkel, de önálló gondolatokkal, külön személyiséggel és rejtélyes sorsfeladattal. 

Az anya akkor születik, amikor a pillanatot megélve lassan készíti a gyereket azokra az időkre, amikor egyszer majd nem lesz mellette. Amikor megtanítja neki, hogy nyugodtan védje meg magát. Hogy az emberek időnként gonoszak, de ettől függetlenül megéri kedvesnek lenni, bármilyen nehéz is. Hogy ne engedje el az álmait, hogy higgyen a mesékben még ráncosan is. Hogy keresse a boldogságát mindenen át, és a legfontosabbat: hogy minden körülmények között higgyen magában. 

Az anya akkor születik, amikor már nemcsak ellát, nem is nevel, hanem tanít, és legjobb tudása szerint terelget. Az anya akkor születik, mikor önmagával békében, hitelesen és igaziként tud különleges kísérője lenni gyermekének. Nem a legjobb barátja, nem a társa és nem is a nevelője, hanem egy olyan bizalmi embere, akire a gyereke minden körülmények között számíthat. Az anya akkor születik, mikor bölcsen belátja, hogy a gyereke – minden hasonlóság ellenére – nem önmaga kicsinyített mása, hanem egy új élet, egy új lehetőség, új vágyakkal, új célokkal, tele reményekkel. 

Az anya akkor születik, amikor rájön, hogy nem kell mindentől megóvnia a gyerekét, hanem megtanítania kell arra, hogy igenis meg tudja majd óvni magát. Hogy néha hagynia kell csalódni, elesni, fájni. Ezzel együtt hagynia kell gyengének, dühösnek, szomorúnak lenni, soha nem mondani neki, hogy ne sírj, ne félj, ne aggódj, ne mérgeskedj, mert tudnia kell, hogy a negatív érzelmek is személyiségéhez tartoznak. 

Az anya akkor születik, mikor rájön, hogy egyszer meg fog halni, és ettől a leghétköznapibb pillanatok is csodává válnak. Amikor az anya rájön, hogy saját élete is véges, onnantól nem kell a világ végére utazni közös élményekért, elég a kanapén kuckózni, együtt legózni, fűlevest főzni és pitypangot fűzni, a bicikli mellett futni, tetveket kiszedni, vulkánokról mesélni, pizzát rendelni, este összebújni, tükör előtt billegni. 

Az anya akkor születik, mikor kiderül, hogy az anyaság nemcsak etetni, altatni, hanem a világot megtanítani, majd a világot és az életet átadni.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s