Kedves doktor úr, ne paskolja senki fenekét!

Kedves doktor úr, 

remélem, nem haragszik, hogy ismeretlenül írok önnek. Lánygyermekes anyaként, és a közvetlenségem miatt a férfiak körében sokszor könnyű prédának tartott nőként különösen érzékenyen érint, amit olvastam önről. Nem tudom, olvassa-e ezeket a sorokat, szerencsés esetben igen, és még szerencsésebb esetben talán meg is érti, miért felháborító és vállalhatatlan, amit tett. 

Gyönyörű hivatást választott, mondhatjuk, hogy a világ egyik legszebb munkája az öné. Embereket gyógyít, életeket ment, istent jelent betegnek és hozzátartozónak egyáltalán, mert a fehér köpenye és a sztetoszkópja élet és halál urává teszi. Mindenki tudja, mennyit tanult, dolgozott, küzdött azért, hogy elkötelezze magát mások segítéséért, éppen ezért kellene jobban megbecsülnie az istenné tevő köpenyét, benne saját magát, és főleg azokat, akik feltétel nélkül megbíznak magában, akár orvosukként, akár tanárukként. 

Kedves doktor úr, nem szaporítom tovább a szót, tudom, hogy drága az ideje, habár nekünk meg a lányaink lelki egészsége és saját személyiségi jogaink számítanak felbecsülhetetlennek. Szóval, kedves doktor úr, engedje meg, hogy felhívjam rá a figyelmét: nem paskolhatja meg senki fenekét. Sem orvosként, sem tanárként, sem csak úgy, férfiként. 

Nem paskolhatja meg sem a diákja, sem a betege, sem a hozzátartozó, sem a nővér, sem az ápoló, sem a recepciós, sem a rendőrnő, sem a tanárnő, sem a takarítónő, sem a dáma, sem az újgazdag, sem a szegény, sem hajléktalan, sem az ingatlanmágnás, sem semmilyen nő fenekét nem paskolhatja meg. 

Nem paskolhatja meg sem a ruhája, sem a viselkedése, sem az illata, sem a tekintete, sem a szavai, sem a hallgatása, sem a nevetés, sem a könnye, sem a dekoltázsa, sem a frizurája, sem az öröme, sem a bánata, sem a kiszolgáltatottsága, sem a kora, sem a súlya, sem a magassága, sem a Mélysége, semmi miatt nem paskolhatja meg senki fenekét. 

Nem paskolhat feneket tanítói célzattal, azért sem, mert jó a kedve, azért sem, mert rossz, azért sem, mert ez olyan jó móka, és azért sem, mert esetleg önöknél mindennapos volt, hogy kemény szülők nevelték, akiknek esetleg gyakran eljárt a kezük. Még akkor sem paskolhat feneket, ha a kommentelők szerint ebbe még senki nem halt bele, meg különben is miért volt úgy öltözve, miért nem szólt önre és egyáltalán, miért volt ott. Még akkor sem!

Hiszen ők sem nyúlnak a gatyájába csak úgy, ismeretlenül és pajkosságból, nem fogják meg a golyóit, mert az annyira jópofa, nem markolják meg a farkát puszta jószándékkal. Akkor ön miért teszi?

Nem engedheti meg magának, hogy bárki testéhez – a páciensein kívül természetesen -, bármilyen céllal – a gyógyításon kívül természetesen – hozzányúljon. Mert az a test nem az öné. Öné a köpeny, a sztetoszkóp, vele az élet-halál uraság, legyen ez elég önnek, doktor úr. 

Legyen elég a tisztelet, amivel amúgy is illetik, legyen elég, hogy felnéznek önre, legyen elég, hogy feltétel nélkül megbíznak önben. 

Ha pedig a későbbiekben egy anyuka kedvesen mosolyog önre, és esetleg még a felsője is mélyen dekoltált, az nem azért van, mert bármit is akar öntől, hanem csak kedvesen mosolyog, és aznap egy mélyen dekoltált felsőt válaszott. Ha valamelyik betege hozzátartozója közvetlen önnel, az nem azért van, mert ön bármikor megdughatja, hanem csupán mert ő egy közvetlen ember. 

Kedves doktor úr, kérem,  soha többé ne paskolja meg senki fenekét!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s