Ha nem változtatsz, nem lesz változás

Írtam már róla korábban, (azért világosszürke ott az a négy szó, mert lehet kattintani rá a hivatkozott cikkért) kissé talán bátortalan virágnyelven, hogy ahhoz, hogy valami változzon az életünkben, változtatni kell. Nemrég Steiner Kristóf leírta ennek a gyakorlati tippekkel tarkított változatát. arról, hogy az álmaink elérése igenis csakis rajtunk múlik. Zúdult is rá a népharag, hogy persze, neki milyen könnyű, meg persze, és még egy persze. Mennyivel könnyebb irigykedve könnyűnek titulálni más életét, mint elkezdeni élni a sajátunkat.

Ha nem változtatsz, nem lesz változás. Ilyen egyszerű. Rossz frizura, rossz munkahely, rossz kapcsolat, rossz barátság – egyik sem változik magától, csak akkor, ha te máshogy állsz hozzá, máshogy kezeled. Lehet naphosszat irigy gúnnyal pörgetni az instát, facebookot, elvágyni mástól a könnyűnek látszó életét, vagy lehet inspirációként is tekinteni minderre, és a seggünket megemelve cselekedni. A döntés csak a miénk.

Nem születtem gazdag családba, sem ingatlanban, sem ingóságban nem volt soha vagyonunk. Álmaim viszont mindig voltak. Valahogy mindig többre vágytam, mint amit a környezetem nyújtott, vagy mint amivel a környezetemben élők megelégedtek. Nem tudtam, hogyan fogom elérni ezeket, azt sem tudtam, mit kell majd tennem értük, csak azt tudtam, hogy nem fogok megállni addig, amíg meg nem kaparintom őket.

Kitartottam ezek mellett akkor is, amikor kiderült, hogy korán és meggondolatlanu mentem férjhez, akkor is, amikor elváltam, akkor is, mikor bénábból bénább kapcsolatokba kerültem, akkor is, amikor kirúgtak, akkor is, amikor egyedülálló anya lettem. Mentem előre, időnként elgyengülve, de mindvégig megingathatatlanul. Nem mutogattam másokra, nem tettem fel magamnak a buta kérdést, hogy neki miért, inkább azzal foglalkoztam, hogy legyenek terveim.

Soha, egyetlen pillanatra sem adtam fel. Ha valami sikerült, nem ültem bele, hanem elkezdtem hozzáálmodni valami újat. Olyan ez, mint a jóga: nincs olyan, hogy egy póz megvan, pipa, mert mindig lehet tovább és tovább nehezíteni, mindig lehet új célt kitűzni.

Tudom, persze, ez sosem egyszerű, mert ó, a munkám, jaj, a családom, meg hát egyébként is, mit szólnának mások, meg nem is vagyok elég hozzá, ott van ugye még a nekem úgysem sikerülhet és társai.

Pedig a valóság az, hogy sokkal könnyebb egy bántó kommentet odavetni nálunk bátrabb, kitartóbb és talán erősebb emberek posztjához, könnyebb az altatásról szóló írásnál gunyorosan mártír anyáknak nevezni azokat, akik környezetük rosszallása ellenére is merik vállalni, hogy néha tökük tele az egész anyaság üggyel.

Tükrök ezek mind, tükörbe nézni pedig nagy bátorság kell, mert a tükör kíméletlenül megmutatja, mit tettünk és mit nem tettünk meg magunkért, a vágyainkért, egy titkon álmodott saját világunkért.

Nem szeretek ítélkezni mások fölött, de nem vagyok szent, néha mégis megteszem. Nehezen tudok düh nélkül gondolni azokra, akik csak pislognak a meleg, híg fosban, nem fogják meg a kezet, amelyik ki akarja húzni őket, mert félnek attól, hogy kívül hideg és rideg lesz minden. Inkább marad, inkább csinálja ugyanazt, amit automatikusan tesz, mert számára az jelenti a biztonságot.

Dühös vagyok, ha ilyet látok, mert számomra ez az élet elherdálását jelenti, hiszen mi lehetne drágább, értékesebb annál, mint hogy itt vagyunk, megismételhetetlen tegnapokkal, megtervezhetetlen holnapokkal, csoda minden lélegzetvételünk, ha pedig kommentelés helyett megemeljük a seggünket, még nagyobb csodákra lelhetünk.

A „Nothing Changes If Nothing Changes” feliratú KA póló hamarosan elérhető lesz! A hello@kovaryanett.hu e-mail címen előrendelhető fekete alapon fehér, fehér alapon fekete felirattal, S, M, L, XL méretben. Mert semmi nem változik, ha nem változtatsz.

Legutóbbi bejegyzések

Oviból család

Most lehet elrontani

Hogy létezel

Egy óvónő lánya voltam

Jó is lenne

Összes írás

Copyright 2022, Anett Kőváry