Második karácsony anya nélkül

Ha most minden úgy lenne, ahogy régen volt, akkor tegnapelőtt megbeszéltük volna, mit főzök én, és mit hozol te. Megbeszéltük volna, hogy nem kell annyi halászlé, mert amióta beépítették a tetőteret, csak a hűtőben tudom tárolni az ételt, az meg nem túl nagy. Ha most minden úgy lenne, mint régen, akkor felhívnálak, hogy megkérdezzem, meddig áll el az almás süti, és hogy hozzatok krumplit is, mert elfelejtettem venni, és már nem megyek boltba ilyen tömegben.

Ha minden úgy lenne, mint régen, csinálnám a helyet a bőröndötöknek a lépcső alatt. Ha minden úgy lenne, hívtalak volna, hogy mekkora pulcsi és mekkora papucs kell apának. Ha minden úgy lenne, mint régen, már nagyon várnám, hogy jöjjetek. Ha minden úgy lenne, ahogy régen volt, akkor nem ez lenne a második karácsony nélküled.

Jól elvitted a hagyományokat is. Nincs már összetelefonálás, nincs együtt készülődés, nincs az idegesítően kopogó papucs a lábadon, nincs a világ legfinomabb diósrácsosa a kopott tepsiben, nincs a paradicsomos töltött káposztád, nincs a fonott kosarad az előszobában, amibe mindig úgy néztem bele, mint egy kincses ládába. Nincs sok fogás, nincs nagykarácsony, nincs kisült-e már a kalácsom. Nincs hálószoba a nappaliban, nincs késő éjszakáig kuckózás filmnézéssel és dumálással, nincs reggeli kávé és apácska szaladj már el fokhagymáért. 

Nincsenek hagyományok. A régieket elvitted, az újakat még nem találtam meg.

Újra kell gondolni a karácsonyi kajákat is, egy éve nem eszem húst, Olívia meg csak olyan húst eszik, “ami nem állatból van”, szóval azt se tudom, mit fogok főzni. Lesz talán grízgaluska leves, istenem, hányszor elmondtad, hogy egy kanál zsír, tíz deka gríz, egy tojás. A gyerek is szereti, én is. Paradicsomos káposztán gondolkodom, a gyerek azt is szereti, majdnem töltött káposzta is, húsmentes is, lehet akár karácsonyi is. Desszertet együtt találtunk Olíviával, Jamie Oliver sütötte egyik nap a tévében, azt megpróbálom, mert a sütireceptes füzetednek nem mertem még nekiugrani, inkább valami nagyon egyszerűvel kezdem. Nem lesz halászlé, nem lesz pulyka, nem lesz orosz hússaláta. 

Nem lesz közös fadíszítés, amíg a gyerek alszik. Mindenféle trükökket kell már kitalálnom. Tavaly éjjel csináltam, de már akkor is csücskös volt, pontosan akkor lépett ki a nappaliba, amikor kész lettem, idén már nem merem megkockáztatni a dolgot. Úgyhogy 23-án készül majd a csecsafa – ahogy hívtad – amíg az apjánál lesz

Nem lesz ajándékom a fa alatt. Olívia öröme lesz az ajándékom, boldogan nyitja majd ki a csomagokat, és mondja majd, hogy “annyira vágytam erre!”. Meg ott a rengeteg fantasztikus élményem erről az évről. Elég csak megnyitnom a fotóalbumot a telefonomon, máris ott vannak az ajándékok Németországból, Hollandiából, Barcelonából, Rigából, Japánból, Makaóból, mennyi helyre eljutottam idén, minek ezek után újabb celluxozott csomag a fa alatt.

És nem lesz sötét sem. Úgy kidekoráltam a lakást, ahogy korábban még soha. Fény van mindenhol, tegnap született, a leghosszabb éjszaka végén. Be is vittem gyorsan a hálószobába, Olívia szobájába is, a nappali is tele van fénnyel, nagyon vigyázok rá.

Nem lesz szomorúság sem. Olyan az otthonunk, amilyen a tiéd volt nekünk: meleg és sütiilatú. Ez mondjuk mégis egy régi hagyomány, ezt nem vitted el. Hogy lenne szomorúság, hát itt leszünk ketten a kis tücsökkel, táncolunk majd az “I’m the happiest christmas tree”-re, játszunk az új játékokkal, biztosan megnézünk óránként legalább egy Jégvarázst, én azért fennmaradok majd sokáig az Igazából szerelem miatt, ilyenkor valahogy minden percet meg akarok élni, nem is szívesen megyek a hálóba, nehogy lemaradjak véletlenül valamilyen karácsonyi csodáról. Lehet, hogy kint alszunk a nappaliban, kuckózunk a kanapén a karácsonyfa mellett, mondjuk ez is lehet egy új hagyomány. 

Eltettem ma az ágyam fejtámlájáról a kórházi köntösödet. Egy év és három hónap alatt teljesen kiszagoltam belőle az illatodat. Mennyire féltem ettől a pillanattól, amikor már nem leszel benne a csíkos textildarabban. 

Valahogy mégsem volt annyira ijesztő, mert valahogy mégis érezlek. 

Minden régi és új hagyományban. Ebben a második nélküled-karácsonyban is érezlek, anya.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s