Benne vagy

a sikító január végi szélben,

az arcomat képzeletben simogató kézben,

a nehezen érkező télben,

a csak néhány napig tartó jégben,

a márciusi borongós égben,

a tavaszillatú könnyű fenti kékben,

az októberi ropogós falevélben,

a reggelben, a hajnalban, a délben,

a múló időben, a változó térben,

a mindent ünnepivé varázsoló dérben,

a júniusi végtelen estében, 

minden márban és minden mégben,

mosolyban, könnyben, ölelésben, 

jövőben és régben,

a hűvös augusztusi naplementében,

a februári koszos hólében,

a november ködös hidegében,

az áprilisi feltámadó rétben,

az óraketyegésben,

a törölgetésben,

az álmosan végigsuttogott mesében,

 

a patakban lubickoló kőben,

a patak melletti erdőben,

a menjben, a jöjjben,

a mennyben, a felhőben,

a néha elfogyó erőben,

az óaranyban ragyogó őszben,

de nem a földben. nem a temetőben.

Legutóbbi bejegyzések

Oviból család

Most lehet elrontani

Hogy létezel

Egy óvónő lánya voltam

Jó is lenne

Összes írás

Copyright 2022, Anett Kőváry