Közzétéve: 2018.11.01. | Kőváry Anett
a sikító január végi szélben,
az arcomat képzeletben simogató kézben,
a nehezen érkező télben,
a csak néhány napig tartó jégben,
a márciusi borongós égben,
a tavaszillatú könnyű fenti kékben,
az októberi ropogós falevélben,
a reggelben, a hajnalban, a délben,
a múló időben, a változó térben,
a mindent ünnepivé varázsoló dérben,
a júniusi végtelen estében,
minden márban és minden mégben,
mosolyban, könnyben, ölelésben,
jövőben és régben,
a hűvös augusztusi naplementében,
a februári koszos hólében,
a november ködös hidegében,
az áprilisi feltámadó rétben,
az óraketyegésben,
a törölgetésben,
az álmosan végigsuttogott mesében,
a patakban lubickoló kőben,
a patak melletti erdőben,
a menjben, a jöjjben,
a mennyben, a felhőben,
a néha elfogyó erőben,
az óaranyban ragyogó őszben,
de nem a földben. nem a temetőben.
Legutóbbi bejegyzések