Amikor megcsinálod

Lehet amúgy az is, hogy nem csinálsz semmit. Csak úgy vagy. Rutinból. Nyomod bele az instant életedet reggelente ugyanabba a csorba bögrébe, szokott útvonalon vezetteted magad a navival, nehogy egy váratlan dugó vagy egy ismeretlen zsákutca. Legyen meg a minimum, amit a főnök elvár, gyereknek halrudacska rizzsel, mirelit kihívások a legnagyobb biztonságban. Este aztán dünnyögve húzod ki a tangát a fenekedből, majd bosszankodva kiköveted instán, aki sikeresebb, szebb, vékonyabb, izgalmasabb, többet keres, többet utazik, több gyereket szül nálad. Lehet így is, tényleg, tök simán.

Meg lehet úgy is, hogy mész előre, még ha nyiklik-nyeklik is a lábad, nem foglalkozol kritikusokkal, irigyekkel, negatívokkal, csak mész, és arra mész, amerre nem a nyugalom, hanem a gyomorideg.

Szabadnak lenni nemcsak az, hogy azt csinálsz, amit akarsz, nem is csak az, hogy a legnagyobb nyugalommal várhatsz órákat egy üzenet megválaszolásával, nem is az, hogy azzal flörtölsz, akivel akarsz, még csak nem is az, hogy szabadon gondolsz, érzel, csókolsz, szexelsz és beszélsz, a szabadság az, hogy nem vagy a megszokásaid rabja.

Szabadság az, hogy a fejlődést választod, fejlődni pedig csak az újjal lehet. A szokatlannal. A rutintól nem leszel jobb, csak átlagos. 

A félelemmel teli az, ami előrébb visz. Az érzés, amikor megcsinálod azt, amiről előző nap még azt hitted, nem tudod megcsinálni, reggel pedig még el is szaladtál volna előle. Az érzés, amikor megcsináltad, és öt percre elvonulsz a mosdóba, hogy a saját szemeddel lásd a tükörben azt, aki megcsinálta. Amitől fejlődsz, az az, amitől félsz. Amerre a félelem, arra az út – ezt a Maja mondta. 

A kineziológusom pedig úgy modellezte a dolgot, hogy én vagyok a pizza széle, az üres tányér a biztonság, amit a jól ismert mintáim jelentenek. De a világ nem a tányéron, hanem az asztalon van. Ott leszek több, ott leszek jobb. Közhelyesen úgy tartják, a csoda a komfortzónádon kívül történik. Mondhatjuk akárhogy, a lényeg ugyanaz: az élet a gyomoridegen túl kezdődik. 

Amikor minden sejtedben érzed a bátorságot, az erőt, a csodát, a bármire képes vagyokot. Amikor minden sejtedben érzed az életet. Amikor a félelem nem megállít, hanem egyre előrébb és előrébb lökdös. 

Persze szabadság az is, ha tovább fetrengsz a kanapén, és dühösen kommentelsz egy ilyen poszthoz, hogy neked ne mondja meg senki, majd lefekszel a tudattal, hogy jól megmondtad. Reggel meg álmosan szürcsölöd a kávédat. Az instantot.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s