Lehet nemet mondani

Sokáig féltem nemet mondani, főleg a kisgyerekkoromból magammal hozott megfelelési kényszernek és szeretetfüggőségnek köszönhetően. Rendesen zavarban voltam, gyomorideget éreztem, ha valamit vagy valakit vissza kellett utasítanom, pedig hát édes istenem, nem kell nekem mindenki kedvében járnom, főleg nem a saját akaratom ellenére.

Megvan a szitu, hogy kellemetlenül érzed magad, amikor csak úgy bemész nézelődni egy üzletbe, az eladó megkérdezi, segíthet-e valamiben, te meg szemlesütve utasítod vissza? Jézusom, hányszor átéltem! És hány olyan ismerősöm van, aki szintén ismeri az érzést! Van olyan is, aki egyszer képes volt venni valami pár száz forintos vackot a kutyájának csak azért, nehogy az eladó megharagudjon rá. Imádom. Pedig nemet mondani ugyanannyira velünk született jogunk, mint lélegezni, enni, inni, aludni, vagy épp igent mondani.

És még csak elnézést sem kell kérni érte. Miért szabadkoznék amiatt, hogy valamire nincs szükségem, nem tetszik, vagy egyszerűen nem kell? Pedig automatikusan elnézést kérünk, megfigyelted? Bocsi, de nem. Ne haragudj, nem fog menni. Miért van bennünk ez a feszültség három ártatlan betű miatt, miközben senkit nem akarunk bántani vele, csak a magunk érdekeit helyezzük előtérbe. Önzőség? Nem hinném.

Simán lehet nemet mondani egy állásajánlatra. Egy előételre, és desszertre is. Egy erős kávéra, vagy egy túl gyengére. Egy randimeghívásra. Egy majdnem csókra. Egy rossz szex utáni második alkalomra. Egy közös sétára. Egy utazásra. Maradásra. Egy pizzára. Vagy kettőre. Egy drága cipőre. Egy olcsóra is. Lehet nemet mondani egy koncertre, színházra, könyvre, mozira, fröccsre a Liszt Ferenc téren. A cukorra, a paleóra.

Lehet nemet mondani fogyókúrára és edzésre is. Jógaórára, kirándulásra. Lehet nemet mondani a játékra, a biztosítási ajánlatra. A szórólapra, a kuponra. Az akciós hajvágásra. A neonszínű körömlakkra. A magasderekú farmerra. A virágmintás szoknyára és a pöttyös blúzra. A műszálasra. Akár a teljes árukészletre. A pet palackra, a húsra, a salátára. Lehet nemet mondani a kacsintós emojira. A lakásfelújításra. Az ablakpucolásra. A templomba járásra, a meditációra. Lehet nemet mondani a pontgyűjtő kártyára. A super size menüre és az extra csípős szószra. A tömegre, a magányra.

A harcra, a megadásra. Az elengedésre, a ragaszkodásra. A félelemre, a belenyugvásra. Az esti mesére és az esti fogmosásra. A rendszeres szőrtelenítésre. A plasztikai műtétre. Az öregedésre, az elmúlásra. A motivációs idézetekre. Lehet nemet mondani a hírlevelekre, a focira és a komolyzenére. A jazzre, a kosárlabdára. A gyaloglásra, a tömegközlekedésre. Felkérésre, fellépésre, felhívásra. Fapados járatra. Link megosztására. A gyulladásra, a foghúzásra. A válogatottba hívásra. Barátságra, szerelemre. Drámára, játszmára, kaparós sorsjegyre. Nikotinra, pálinkára. Kezelésre, keresésre, találásra. Kétségbeesésre, számonkérésre, folytatásra és kezdésre. Szivacsos melltartóra, fehér nadrágra, memóriapárnára. A kockázatra, a felelősségre. A megértésre, a támogatásra. A fakivágásra, a megcsalásra. A lájkolásra, a szelfizésre. A héliumos lufira. Az állatok kínzására. A fűnyírásra. A környezetszennyezésre.

A boldogtalanságra. A mártírkodásra. A halogatásra. A feladásra. A bátortalanságra. A tétlenségre.

Lehet nemet mondani az egészre, és lehet mondani csak egy részre.

Legutóbbi bejegyzések

Oviból család

Most lehet elrontani

Hogy létezel

Egy óvónő lánya voltam

Jó is lenne

Összes írás

Copyright 2022, Anett Kőváry