Közzétéve: 2018.05.27. | Kőváry Anett
Gyönge szárú pitypangból kötni ragacsos csokrot,
Bukdácsolva átugrani minden apró bokrot,
Lecsipegetni a fáról az összes cseresznyét,
Négylevelű lóherében látni a szerencsét,
Szeret, nem szeretet játszani margaréta szirmával,
A biciklin ülve nem törődni a világgal,
Vattacukrot habzsolni sercegő fogakkal,
Kockás lapra írt levélben szakítani barátokkal,
Béküléshez nyújtani a csacska kisujjat,
Hinni rendületlen, hogy hozza a perc az újat,
Titokban csókot csenni a híd alatt,
Lerombolni minden létező és képzelt falat,
Élni bele a mába kipirult arccal,
Nem törődni a nem létező gonddal,
Mezítláb rohanni a kert puha fűjében,
Elnyúlni fáradtan a diófa hűsében,
Télen a fa alatt a Jézuskát várni,
A ház fölött a Mikulás szánját látni,
Páros lábbal ugrani minden pocsolyába,
Pitypang fújókáját fújni a világba,
A templom lépcsőjén vizes hajjal dinnyét enni,
A hintában elszédülni és az égig repülni,
Nem félni semmitől, nem félni haláltól,
Csak a szomszédban csaholó gonosz kutyától,
Elszántan keresni a szivárvány végét,
A tányéron hagyni a sütemény szélét,
Színezni önfeledten, nyelvünket lógatva,
Még mindig nem gondolni a holnapra,
Édes titkainkat emlékkönyvbe lakatolni,
Kis szerelmi bánatunkról senkinek sem szólni,
Mesébe képzelni félkész kis magunkat,
Mesévé tenni boldog kis napunkat,
Játszani sokat, játszani bátran
Játszani a télben, játszani a nyárban,
Mindenben szerelmet, barátságot keresni,
Egyik nap gyűlölni, másik nap szeretni,
Ösztönből és merészen érezni,
Felnőttként is mindennap gyermeknek lenni.
Legutóbbi bejegyzések