Vedd le, kié ez, menjünk már

Az óvodai rutin lassan két teljes éve az életünkhöz tartozik, de ha hozzávesszük a bölcsis egy évet, akkor még hosszabb ideje kezdjük a napot ugyanazzal a menetrenddel. Hogy mennyire nyűgös, minden körülmények között kapkodós, és zajos egy elindulás, azt szerintem a szülők többsége tudja (kivétel persze tökéleteséket, akik a teljes értékű reggeli közös elfogyasztása után tökéletes outfitben libbennek át induláson, piros lámpán és érkezésen, vidáman mosolyogva éneklik végig az utat az oktatási intézményig). Arra viszont csak a napokban figyeltem fel, hogy az ovi előterében, aztán az öltözőszekrényeknél kettő – bölcsis évekkel együtt három éve – szinte mindig ugyanazok a mondatok töltik be az aulát reggel és délután is. Ezek elhangzásuk gyakorisága alapján a következők – a lista elején a leggyakrabban hallható áll.

14. Hol van a gyerekem?! (ezt mondjuk általában csak én kérdezem, de rendszeresen)

13. Kezdj el, kérlek vetkőzni.

12. Kezdj el, kérlek öltözni.

11. Hol van a benti cipőd?

10. Hol van a sapkád?

9. Hol van a sálad?

8. Hol van?!?

7. Ez kinek a sapkája?

6. Ez kinek a sálja?

5. Ez kié?!

4. De, az úgy kacsaláb.

3. Csináld már, kérlek.

2. Nincs most meglepetés, csoki sincs.

És az aranyérmes!

  1. Gyere mááááár.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s