Közzétéve: 2018.04.02. | Kőváry Anett
Emlékszel, anya, amikor egyik húsvéthétfőn elmentünk Egerbe, meg Bélapátfalvára, a Szalajka-völgybe? Még a szürke Skodánk volt meg, rajtam valami lila-zöld kockás ing volt, turkálós. Nagyjából annyi idős lehettél, mint én most. A másik húsvéthétfőn meg a Hortobágyra? Fehér farmerdzseki volt rajtam, hajam meg pont, mint egy gomba kalapja. Oda már talán a fehér Mazdával mentünk, nem emlékszem pontosan.
Olcsó kis étteremekben ebédeltünk olyankor, talán egyetlen egyszer az évben. Te mindig rántott húst ettél rizibizivel, befőttel. Mindig, mindenhol. Mondjuk messze is voltunk még a gasztroforradalamtól, de már akkor azt mondtad, ez a biztos, ezt nem ronthatják el. Emlékszel, hogy mindig mögötted ültem a kocsiban, és utánoztam a visszapillantóban, ahogy rágózól? És arra emlékszel, mennyit nevettél az idétlen kis Beetles-fejemen?
Emlékszel a más húsvéthétfőkre, mikor kértük, hadd maradjunk otthon, mert vártuk a locsolókat. Emlékszel, mikor jöttek a tolcsvaiak, hozták a szódás szifont, és csurom vizesre fújtak minket, emlékszel, milyen büszke voltál? És arra, arra biztos emlékszel, hogy igazából hogy utáltuk a sok mihasznát, akik csak a pálinka, meg az ingyen kaja miatt jöttek locsolkodni? Emlékszel, hogy megbeszéltétek apával, beengeditek-e azt, aki éppen csengetett? Emlékszel az egybefasírtra, a franciasalátára, a töltött káposztára, hogy pontosan milyen fogások voltak? Hogy nagyi mindig füstölt húslevest főzött?
Arra emlékszel, amikor nem volt sem kirándulás, sem locsolkodás, csak tespedtünk otthon együtt? Mennyit röhögtünk, mikor telezabáltam magam, szinte életveszély volt minden mozdulat, de azért még ettem egy kicsit? Emlékszel, hogy mindig téged kértünk meg, kérd meg apát, hogy kapcsolja el a tévét, mert nem akartunk valami ezredik világháborús, kurva hangosan lövöldözős filmet nézni? Emlékszel, hogy vittem haza romantikus vígjáték dvd-ket, és a hátsó szobában néztük együtt, te meg a lábamat masszíroztad közben? Emlékszel arra, mikor Juciék eljöttek, hoztak úgy két tonnányi garnélát, és az volt a húsvéti menü? És úgy bepálinkáztunk, hogy akkor meg amiatt nem tudtunk mozdulni? Emlékszel, milyen jó volt?
Emlékszel, amikor már velünk húsvétoztatok? Amikor Olívia először keresett csokikat a kertben? Itt voltál, emlékszem. A következőre, amikor nem jöttetek, nem is mentünk, csak képeket küldtem? És a tavalyira? Az volt az utolsó együtt. Gyönyörű tavasz volt már április közepén, nézem a fotókat, zöld volt minden, nyílt a gólyahír, rügyeztek a fák, sütött a nap. Olívia kis mellényben kereste a kincseket. Még te fontad be a haját. Emlékszel, mikor először sikerült befonnom az ő haját, meg a sajátomat is? Emlékszel, hogy nem volt rá idő, hogy rendesen megtanítsd?
Te, anya… Te emlékszel rá, hogy múlt el minden ilyen rohadt gyorsan? Hogy múlt el ilyen sok húsvét, és hogy maradt ilyen kevés emlék? Emlékszel, hogy még meg kellett volna tanulnom sütni?
Emlékszel még rám, anya? Emlékszel rá, hogy volt itt egy életed? Emlékszel rá, hogy voltál?
Legutóbbi bejegyzések