A juj de jó, hogy esik a hó, a mihaszna hó, és a genya hó

A kisebb-nagyobb megszakításokkal két hete tartó havazásnak köszönhetően nemcsak visszakaptam az időjárásba, a télbe, a természet erejébe, a párizsi klímavédelmi egyezménybe vetett hitemet, hanem megismertem többféle havat is.

Van a juj, de jó, hogy esik a hó. Ezzel általában gyerekkorunkban találkozunk először, amikor a hó eltakarítása semmiféle kötelezettséget nem jelent a számunkra, azzal csak a szüleink bajlódnak. De szintén a juj, de jó, hogy esik a hó az, amelyik a tél első nagyobb havazásakor érkezik az égből, amikor még felnőttként is örömmel vesszük kézbe a hólapátot, úgy vagyunk vele, örüljünk, hogy havazik, mert globális felmelegedés, meg eltűnő évszakok, legalább legyen valami, ami emlékeztet a gyerekkorunkra és a természet rendjére is.

Van a jó hó. Nehéz, tapadós, vizes hóként is ismerhetjük. Előnye, hogy jól lapátolható, habár a kocsibeállóról fél szélességben, egyetlen csíkban akkora mennyiséget lehet összeszedni belőle, hogy azt onnan inkább már markolóval, mint izomerővel lehetséges felemelni, de legalább nem fújódik szerteszét. Ugyancsak előnye, hogy könnyű belőle hóembert építeni, és ha ügyesen kezdjük el a hóemberhez való kis görgeteg felgöngyölítését, akkor az őszről visszamaradt falevelek is rátapadnak, mintha csak feltekernénk a hószőnyeget az udvaron. (Így kupacba rendezve tavasszal rögtön mehet az avarégetés is, persze csak a tűzgyújtásra kijelölt napokon.) Kicsit nehezebb hónál ajánlott óvatosan tekerni, mert a fűszálak is beleragadhatnak – mint egy óriási gyantázást, úgy kell elképzelni.

Van a genya hó. Porhóként is ismert. A lapátoláshoz túl könnyű, a sepréshez túl nehéz. Gyakorlatilag bármilyen felületről, bármilyen mennyiség gyűljön is össze, eltávolíthatatlan. Ha valaki mégis felvenné a harcot vele, úgy végeláthatatlan munkára készüljön. A genya hó sosem fogy el, csak áthelyeződik egyik helyről a másikra. Az autóról eltakarítani egyenesen lehetetlen, egyszerűbb inkább nagy gázzal kiállni a porhókupac alól.

A mihaszna hó. Leesik, és amint földet ér, azonnal elolvad. Teljesen értelmetlen.

Az ott rohadjon meg hó. Nálunk napok óta ez esik. Ismert még úgyis elolvad, vagy nem érdekel, ha  letapad, esetleg úgyis téli gumi van a kocsin hóként. Könnyű beazonosítani: ez az a fajta hó, amiből akár félméternyi is hullhat, akkor sem csalogatja ki az embert, főleg nem hólapáttal a kezében. Főleg nem mínusz száz fokban. Innen kapta a nevét is: az egyszeri ember a két hete tartó havazás után egyik reggel felhúzta a redőnyt, meglátta a több tízcenti vastag hótakarót, majd a legnagyobb higgadtsággal, és az “ott rohadjon meg” szókapcsolattal nyugtázta a jelenséget. Végül elekortyolt a kávéjába, és kikészítette az aprót buszjegyre.

A hol nem volt hó. A város egyik részét vastag paplanként teríti be, a másik részén meg nem hiszik el, hogy az egyik részét vastag paplanként teríti be.

Az autótakarítással és hólapátolással kapcsolatos tapasztalataimról a következő napok időjárásának függvényében írok.

Legutóbbi bejegyzések

Oviból család

Most lehet elrontani

Hogy létezel

Egy óvónő lánya voltam

Jó is lenne

Összes írás

Copyright 2022, Anett Kőváry