Nagy szülői igazságok

Pont annyira kell ezeket komolyan venni, amennyire érdemes. Van köztük örök igazság, tény és félig komoly is. Az viszont egyaránt elmondható mindegyikről, hogy van alapjuk. És így tök vicces tud lenni a szülősködés.

 

Sosem tudom, mi fog történni, amikor elkezdek háromig számolni, de úgy teszek, mintha magabiztos lennék.

Suttogva sokkal ijesztőbb, mint kiabálva.

Türelem az, ami minden szülőnek van, amikor vannak szemtanúk.

Nincs az az édesség, amit tökéletes csöndben, titokban ki lehetne bontani a hűtőajtó takarásában.

A gyermekbetegségek mindig éjszaka támadnak.

Akárhányszor is aludjon el a gyerek 8 előtt, biztos, hogy aznap, amikor meg akarsz nézni valamit a tévében, 10-nél hamarabb nem hajlandó lefeküdni.

Nincs végtelenebb az altatásnál. Talán csak a reggeli készülődés.

Bármilyen korán ébredsz is, hogy időben elkészüljetek, úgyis késtek 20 percet.

Anya vacsiját mindig meg kell kóstolni.

A fájdalomnak három szintje van: fáj, nagyon fáj, mezítláb legóra lépni.

Biztos, hogy az ovis gyereked nem tudja egyedül felvenni a csizmáját, de pillanatok alatt töröl minden fontosat a telefonodról.

Ha valaha is eltűnnék, csak a gyerekemet kell követni, ő mindig tudja, hol vagyok.

Minden szülő pocsék szülőnek érzi magát. Kivéve a pocsék szülőt.

Szülőként a telefonod tele van olyan nevekkel, mint “Mia anyukája”, “Ervin anyukája”.

A popsitörlő az anyák túlélőkészlete.

Teljesen mindegy, mi van benne, úgyis kiömlik. Általában a kanapéra.

Legutóbbi bejegyzések

Oviból család

Most lehet elrontani

Hogy létezel

Egy óvónő lánya voltam

Jó is lenne

Összes írás

Copyright 2022, Anett Kőváry