Este

Az óra szüntelen ketyegése, a padló néha reccsenése, a csap olykor cseppenése,

Az ablaküveg félénk roppanása, a mikróban a borsó robbanása,

A száraz fehérbor ahogy a pohárhoz ér, ahogy a fonott kis kosárban megszárad a kenyér,

A polcok hétnapnyi pora az ujjamon, ahogy a hideg kövön ülve egy kicsit álmodom,

A szúrós morzsák a konyhapulton, ahogy hagyom, hogy néhány hajszálam a földre hulljon,

A lámpaernyő különös fénymintái a falon, a sietős tavasz első jelei a sáros-füves havon,

A szőnyeg biztonsága a talpam alatt, hogy nehezen, de mégis eltelt egy nap,

A távoli házakból kacsintgató fények, a tévéből szűrődő jól ismert ének,

A szomszéd ajtajának csapódása, a lelkem elfojtott, dühös sikoltása,

Az este reményteli sötétje, a gyertyák, mécsesek táncolva remegő fénye,

A hálószoba 20 fokos melege, a titkos gondolatok pillangóízű elegye,

A függöny selyemkönnyű páncélja, ahogy a földhöz ér, a megszűnt idő, a nincs tér,

A nem is alvás, nem is ébren, a máshol lenni az éjsötétben,

Az a néhány perc, míg kitalálom, ma este épp milyen az én világom,

Nem nagyon változnak a díszletek, arra gondolok, amire szeretek,

Arra gondolok, amire annyira vágyom, amiről reggelig azt hihetem, nem csak álom.

Legutóbbi bejegyzések

Oviból család

Most lehet elrontani

Hogy létezel

Egy óvónő lánya voltam

Jó is lenne

Összes írás

Copyright 2022, Anett Kőváry