Este

Közzétéve: 2018.01.28. | Kőváry Anett

Az óra szüntelen ketyegése, a padló néha reccsenése, a csap olykor cseppenése,

Az ablaküveg félénk roppanása, a mikróban a borsó robbanása,

A száraz fehérbor ahogy a pohárhoz ér, ahogy a fonott kis kosárban megszárad a kenyér,

A polcok hétnapnyi pora az ujjamon, ahogy a hideg kövön ülve egy kicsit álmodom,

A szúrós morzsák a konyhapulton, ahogy hagyom, hogy néhány hajszálam a földre hulljon,

A lámpaernyő különös fénymintái a falon, a sietős tavasz első jelei a sáros-füves havon,

A szőnyeg biztonsága a talpam alatt, hogy nehezen, de mégis eltelt egy nap,

A távoli házakból kacsintgató fények, a tévéből szűrődő jól ismert ének,

A szomszéd ajtajának csapódása, a lelkem elfojtott, dühös sikoltása,

Az este reményteli sötétje, a gyertyák, mécsesek táncolva remegő fénye,

A hálószoba 20 fokos melege, a titkos gondolatok pillangóízű elegye,

A függöny selyemkönnyű páncélja, ahogy a földhöz ér, a megszűnt idő, a nincs tér,

A nem is alvás, nem is ébren, a máshol lenni az éjsötétben,

Az a néhány perc, míg kitalálom, ma este épp milyen az én világom,

Nem nagyon változnak a díszletek, arra gondolok, amire szeretek,

Arra gondolok, amire annyira vágyom, amiről reggelig azt hihetem, nem csak álom.