
Közzétéve: 2018.01.24. | Kőváry Anett
– Mi a baj?
– Semmi – durcásan a kanapéra veti magát, kezébe veszi a telefonját.
– Biztos? – kérdez vissza, miközben átkapcsolja a tévét a sportcsatornára.
– Biztos – válaszolja szigorúra húzott szájjal, mozdulatlan tekintettel, a telefont nyomkodva.
– Akkor jó – nyugtázza békésen, elnyúlik a kanapén, megigazítja a párnát a feje alatt, tovább nézi a jégkorongot.
– Téged tényleg ennyire nem érdekel, hogy mi van velem? – fordul a fiú felé számonkérő, dühös arccal.
– Te hülye vagy?! Most kérdeztem, hogy mi a bajod, azt mondtad, hogy semmi.
– Igen, de két kérdéssel le is tudtad az egészet. Ha igazán érdekelne, akkor nem tévéznél, hanem velem foglalkoznál.
– Ezt nem hiszem el, tényleg nem vagy normális. Most kérdeztem, hogy mi a bajod. Azt mondtad, hogy semmi.
– De elég hamar abbhagytad a kérdezősködést.
– Na jó, hagyjuk ezt, képtelen vagyok újra és újra végigcsinálni ezt a vitát.
– Látod? Mondtam, hogy nem érdekel.
– Hát ez vicc! – kiált fel kínjában nevetve.
– Vicc? Tényleg vicces? Akkor nevess rajta. Nehogy megkérdezd esetleg még egyszer.
– Jó. Mi a baj?
– Semmi.
– Mondd el, kérlek, szeretném tudni, hogy mi a baj – próbál türelmet erőltetni magára.
– Tényleg akarod tudni?
– Esküszöm.
– Nem fogsz kinevetni?
– Nem.
– Á, inkább nem mondom el.
– Mondd el, kérlek.
– Tényleg szeretnéd tudni?
– Tényleg – egyre nagyobbakat sóhajt, próbál uralkodni magán.
– Jó, de kapcsold ki a tévét.
– Lenémítom.
– Kapcsold ki.
– Bazmeg, hagyjál már, mit akarsz? Mondd el, mi a bajod, hadd nézzem már meg ezt a kurva meccset!
– Mondtam, tudtam! Fontosabb a meccs, mint én!
– Figyelj, ha balhézni akarsz, akkor szólok, hogy nekem semmi hangulatom hozzá. Ha akarod, elmondod, mi a bajod, ha akarod nem, ebbe most nem megyek bele.
A lány elfordítja a fejét, mint akit lelepleztek. Nem is néz a fiúra, mikor megszólal.
– Megöregedtem.
A fiú ösztönösen felröhög.
– Te hülye vagy, esküszöm.
– Nem. Ne vicceld el. Megöregedtem. Nézd ezeket a ráncokat a szemem alatt – és újra a fiúra néz, szeme alatti mélyedésekre mutat.
– Már megint ez. Minden egyes nap végigcsináljuk ezt?
– Hervadt virágot látsz csak, amikor rám nézel.
– Jézusom.
– Tudom, hogy így van.
– Képtelen vagyok megint eljátszani.
– Mert igazam van, csak nem mered elmondani.
– Ezerszer elmondtam már…
– De megbeszéltük, hogy ha ezeregyedszer megkérdezem, akkor is elmondod majd.
– Kurva jól nézel ki. Jobban, mint bármelyik huszonéves. Ha most találkoznánk, megint felszednélek.
– Biztos?
– Biztos.
– De egészen eltakarják a szememet a ráncok, amikor nevetek.
– Nem érdekelnek a ráncaid.
– Még ez a nagy sem?
– Nem, az sem. Szép vagy.
– Kitalálok valami újfajta nevetést, hogy ne ráncosodjon a szemem.
– Mindenképp, ez kurva jó ötlet.
– Ironizálsz, de nekem ez tényleg szar érzés. Talán ha így, csak csücsörítve nevetek és közben kimeresztem a szememet, az még esetleg feszesít is.
– Édes istenem…
– Tudnál egy kicsit végre velem foglalkozni? Komolyan venni a problémámat?
– Szép vagy. A legszebb vagy nekem. Szeretlek.
– Most ezt csak úgy mondod, hogy megnyugtass.
– Na jó. – visszahangosította a tévét, az oldalára fordulva tovább nézte a meccset.
Legutóbbi írásaink