Ki lennél most a harcaid nélkül?

Amikor valami nehézség jön az életünkben, hajlamosak vagyunk mindenféle összeesküvés-elméletet gyártani arról, hogy miért történik ez velünk. Szakítás, válás, kilakoltatás, felmondott albérlet, rosszul sikerült gyökértömés, tönkrement autó, elhúzódó konfliktus a főnökkel, kirúgás, feszültség a párkapcsolatban, gondok a kamasz gyerekkel – akár egy is elég ezek közül ahhoz, hogy úgy érezzük, valaki a vesztünket kívánja, vagy legalábbis a vudu babánkat szurkálja nyálcsorgatva. Pedig a harcaink nélkül nem tartanánk ott, ahol épp vagyunk.

Hol lennél most, ha annak idején nem mondasz fel azon a munkahelyen, amit annyira utáltál? Milyen lenne az életed, ha együtt maradsz azzal a társaddal, akiben akkorát csalódtál? Milyen ember lennél most, ha nem jöttek volna sorra azok a helyzetek, amikben – bármennyire is remegett a gyomrod – kénytelen voltál kiállni magadért? Mennyit erősödtél a problémáidnak köszönhetően?

Minden értem történik – gyakran mondom ezt magamnak, legtöbbször csak önnyugtatásba oltott vigaszként, aztán persze visszatekintve, ujjaimat tördelve bevallhatom magamnak, igazam volt. Tanultam belőle. Az egész olyan, mint ahogy a gyerek ráébred arra, hogy is működik a világ: ha egyszer hozzányúlt a forró sütőhöz, tudni fogja, mivel jár, legközelebb óvatosabb lesz. Másodszor biztosan nem fogja megkóstolni a fecskeszart, és fára is úgy mászik majd, hogy ne lépjen gyenge ágra, mint legutóbb. Beüti párszor az állát a mosdókagylóba, legközelebb eszébe jut, hogy ne ugráljon fogmosás közben. Százszor lesz könyékig csokis a fagyitól, százegyedszer nem engedi olvadni.

Elég neked is egyszer kezdő síelőként lecsúszni a fekete pályán, biztos, hogy legközelebb megfontolod, nekivágj-e. Veszíts el pár barátot a stílusod miatt, finomítani fogsz rajta. Verjen át néhány szerelmed, megválogatod onnantól, kinek nyitod meg a szívedet. Pattanj le ártatlan kis flörtjeiddel többekről, tudni fogod, hol a határ. Rúgjanak ki munkahelyekről, rájössz majd, min kell változtatnod. Halogasd az ügyintézést, komolytalankodd el a számlákat, rávesz a bank, meg a behajtó a precízségre. Lopják ki a csomagodból a hajszárítódat, legközelebb biztosan fóliáztatsz. Felejtsd el a jelszavaidat, megtanulod egy idő után ugyanazt használni mindenhol. Ess pofára a türelmedlenséged miatt tucatszor, soha többé nem fogod sürgetni az időt. Előzzenek meg az utolsó előtti körben, egy életre megjegyzed, hogy csak a leintés után örülhetsz a győzelemnek. Mondják fel az albérletedet, hogy megtudd, költözni nem feltétlenül dráma. Törjenek össze az álmaid, tudod majd, hogy mást kell álmodnod.

Szóval ne húzd be a nyakad, ha tombol a hóvihar, még akkor sem, ha nincs rajtad sál, és elázik a hajad, tarkód.

Csukd be a szemed, állj bele a szélbe. Legközelebb meg vegyél sálat.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s