Úgysem érthetik

Közzétéve: 2018.01.12. | Kőváry Anett

Mondd el, beszéld ki, írd le, éld meg! Tanácsok, amiket annyira könnyű kimondani. Talán még megfogadni is. De megtenni…

Mondd el, de nem fogják érteni. Nem fogják érteni, hogy ez egy állapot, nem múló szeszély, nem hiszti, nem kimerültség, nem feszültség, nem dac, nem a telihold és nem is a menstruáció, nem düh, egyik sem és mégis mind együtt, állapot, amit nem lehet uralni, kezelni, kikapcsolni, állítani, fokozni vagy tompítani; elviselni is csak alig.

Mondd el, de nem fogják érteni. Nem értik majd, hogy a szó nem azért szúr, mert fegyverként akarod használni. Nem fogják érteni, hogy ezt nem lehet elmagyarázni, nem lehet megértetni. Nem értik, hogy nem segítenek trükkök, praktikák, nincs olyan, hogy pozitív gondolkodás, nincs nem elveszni, nincs máshogy hozzáállni.

Mondd el, de nem fogják érteni, hogy ez nem egy hét, nem kettő, nem egy hónap, nem is négy, nem egy év. Ez mérhetetlen idő. Mondd el, úgysem értik majd. Azt sem, amikor nem mondod. Nem azért nem mondod, mert nem számítasz rájuk, vagy mert nem szereted őket.

Azért nem mondod, mert magadat akarod hallani, a szívedet, a lelkedet, a sejtjeidben lakó, halk szavú istent, aki ritkán szól, ezért fülelned kell, mert minden más érzésed annyira hangos és kusza, hogy azt sem tudod, merre, azt meg főleg nem, hogy hova, csak magad akarsz lenni, hátha meghallod a választ, a szót, hátha megtudod az értelmét, hátha észreveszed újra a jót.

Beszéld ki, nem értik majd a szavad, nem értik majd, hogy neked már más lett a Nap, a Hold, a szél, a hó, hogy semmi nem rossz és semmi nem is jó, nem értik majd, hogy éppen változol, egyszerre gyerek voltál és szülő, most meg árva vagy valahol. Beszéld ki, de nem értik majd, hogy nem érzel semmit, se közel, se távol, hogy elég volt a magyarázkodásból, nem értik, hogy ez nem rajtad múlik, nem értik, hogy hosszú az út az útig, nem értik, hogy rettegsz, félsz, zavaradott vagy és csak néha remélsz, nem értik, hogy ez mekkora feladat, mert annyira elmondhatatlan, ami rád maradt, nem értik, hogy érted a szabályt, de elfogadni nem tudod, mert meghalt az anyád, nem értik, hogy nem csak miatta fáj, hanem mert a kurva elmúlás a húsodba váj, beszéld ki, de nem értenek majd, beszéld ki, de rejtsd el a bajt, mert kibeszélni csak pár hétig szabad, utána úgy illik, hogy elfogynak a szavak, beszéld ki, úgysem értenek majd.

Éld meg, nem értik majd. Nem értik, hogy inkább egyedül, mint mással. Éld meg, de nem fogják érteni. Ez nem ér véget szép szóra, hangosra sem, ebben kicsit elvész az ember, a szellem, a test, egyszerre megöl és újrateremt. Éld meg, de nem értik majd, hogy nem vársz együttérzést, jó tanács sem kell, csak annyira vágysz, hogy fogadjanak most el.

Fogadjanak el egyik nap sírva, másik nap röhögve, a szokásosnál is jobban kötözködve, fogadjanak el tanácstalannak, aztán tervezgetve, fogadjanak el a saját agyadra menve, fogadjanak el gyűlölve, szeretve, fogadják el, hogy ez most a te harcod egyedül, magaddal, mással, testvéreddel, apáddal, anyáddal, a világgal, küzdelem élettel, elmúlással.

Küzdelem a halállal.

Éld meg, nem értik majd, hogy csak így tudod megélni, megélnéd, de mégsem mersz félni, mert még most is meg kell felelni.

Éld meg, úgysem értik, hogy más vagy már, sosem leszel a régi, mert a halállal új éned született, de nincs kész, mert el még nem készülhetett, egy év a gyász legalább, hadd gyászold egy évig az egyszer volt anyád, gyászold úgy, ahogy neked épp jólesik, mert hiába mondod el, írod le, beszéled ki, úgysem érthetik.