Januári délelőtt

Nem akarok mesés vagyont, háromszintes okosházat robotporszívóval, világhír sem kell, a toronyóra lánccal sem csábít, csillagokat elérni sem vágyom, örök élet jó lenne mondjuk, meg szeretve lenni, csacskaságok, de amit mostanában mindennél jobban szeretnék, az egy tök haszontalannak tűnő szuperképesség.

Szeretném megállítani az időt.

Akkor és addig, amikor és ameddig csak akarom. Hogy bármeddig tartson egy jól sikerült smink, hogy ne érjen véget egy jóhajnap. Hogy megálljon fent a hullámvasút kocsija. Hogy hosszan élvezhessem a kilátást. Hogy legyen több órás a nevetés. Hogy ha akarom, fél napig tartson a gyerekem ölelése.

Hogy órákig élvezhessem a pizza ízét. Hogy ne érjen véget az autópálya. Az aktuális kedvenc számom. Hogy megálljon a világ, amikor épp valóra válik egy álom. Hogy egy kicsit végtelen legyen a pillantás.

Szeretném megállítani az időt.

Hogy megjegyezzek illatot, hangulatot, zajt, az asztal színét, a fény erősségét, a vasalt inggallér fehérségét, az ősz hajszálakat, a félmosolyt, az egészet, a kanalak csörömpölését, a víz ízét, a pohár hidegét, a kávé melegét, a pulcsi feketéjét, a telefon csöngését, a lényegtelen részleteket, a lényegeseket, a beszűrődő napsugarak pofátlanságát, a felhőket is az égen, a forgalom finom moraját, a se nem ködöt, se nem párát, a járda menti fák tanácstalan kopaszságát, a cipők kopogását, a város csalódott hótlanságát, a tél pimasz enyheségét, a tömeg hétköznapi lomhaságát, a mégis rohanását, a lámpa felejthetetlen zöldjét, a januári kedd délelőttjét, az arcok szomorúságát, a téli kabátok sötétjét, az éhség miatti szédelgést, a virágárus megmaradt szilveszteri trombitáját, a gondolatok kuszaságát, a kellemes feszengést, a mi volt ez érzést, a kizárt külvilágot.

Szeretném megállítani az időt.

Legutóbbi bejegyzések

Oviból család

Most lehet elrontani

Hogy létezel

Egy óvónő lánya voltam

Jó is lenne

Összes írás

Copyright 2022, Anett Kőváry