Így lesz félből egész

Volt anyámnak egy mondása, amit előszeretettel kapott elő, ha párkapcsolati ügyeimmel zaklattam. Eleinte nem értettem, aztán csak simán utáltam, és nem olyan rég kezdtem el végre sejteni, mit is jelent ez a mondat. Ki milyet szakajt, kislányom, olyat is szagol. És tudta ezt mondani olyan irritáló, kb. “én megmondtam” hangszínnel, amilyennel csak ő tudott beszélni. El kell ismernem, igaza volt.

A volt férjemet imádta anya. Mérnökire járt, mellette válogatott sportoló is volt, barna haja, kék szeme, kedvessége, kockás hasa mindenkit levett a lábáról. Habár utóbbi engem inkább, mint anyámat. Tisztelettudó, humoros, intelligens srác, tényleg minden anya ilyet álmodik meg a lányának. Anyám annyira odavolt érte, hogy személyes sértésnek vette, amikor bejelentettem, hogy elválunk. Nem tudta elfogadni, nem értette, hogy nem vagyok boldog, meg akkoriban skandalum volt még a válás vidéken, napokig nem szólt hozzám, hát hogy tehetem így tönkre az életemet. Onnantól kezdve mindig, minden pasimmal volt valami gondja, nem is csoda, hogy amikor panaszkodtam rájuk, szinte élvezettel dörgölte az orrom alá az ominózus mondatot. A hideg futkosott a hátamon olyankor. Aztán szépen lassan a saját bőrömön megtapasztaltam, mi is az egésznek az értelme – az én olvasatomban.

Akinek az elengedést kell megtalnunia, az folyton eltűnőkkel jön össze. Akinek az alkalmazkodást, az öntörvényűekkel. Aki nem tudja képviselni önmagát, az olyat kap, aki észre sem veszi. Akinek gyengülnie kell, az nála is erősebbet. Akinek erősebbé kell válnia, az nála is gyengébbet. Aki nem tud mit kezdeni a szeretettel, azt majd tenyéren hordozzák. Aki nem találja önmagát, tükröt tartókba botlik. Aki túl hangos, nála is hangosabbat talál. Aki túl halk, még halkabbat. Aki nem érti a komolyzenét, annak muzsikust ad a sors. Aki nehezen ad szabadságot, madarat lel magának. Aki nem tud problémát kezelni, az két lábon járó konfliktusforrásokba szeret bele. Aki nem tud lelassulni, csigákba. Akinek gyorsulnia kell, versenylovakba. Akinek nyüzsgést kell tanulnia, az partiarcokkal kezd újra és újra.

Aki távolságtartó, azt majd közelebb rántják. Aki túl közel van, eltaszítják. Aki túl könnyen bízik, átverik. Aki nem hisz, bizonyosságra talál majd. Aki bizalmatlan, megtanítják bízni. Aki éhes, annak szakács lesz a társa. Akinek világot kell látnia, kalandorokkal kirándul. Akinek gyógyítania kell, megtalálja a maga betegeit. Akinek tanítania, a diákjait. Aki félnek érzi magát, az másik féllel lesz egész.

Tudom, anya talán nem pont így értette. Az ő bölcsességében inkább az volt a lényeg, hogy mindenki azt kapja, amit megérdemel. Én mégis arra fordítottam le, hogy mindenki azt kapja, amitől még jobb lehet.

Amitől egyszer végre egyedül lesz egész és egyedül is egész lesz.

Hogy majd egy másik egésszel még egészebb lehessen.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s