Csodálatos gének

Megint nem aludtam sokat, hiányzik is már nagyon a lányom – pedig csak négy éjszakát töltöttünk külön -, úgyhogy majdnem egész éjjel fényképeket nézegettem. Már korábban is feltűnt, hogy mennyire tagadhatatlan a lányom vérvonala az apja és az anyja oldalán egyaránt. De hogy szinte ugyanolyan fotók készüljenek róla teljesen véletlenül, mint évtizedekkel ezelőtt a felmenőiről, az már majdnem kísérteties.

Készítettem is ebből egy montázst, ami a bejegyzés tetején található. Az alsó sorban Olívia látható, fent pedig bal oldalon a keresztapám, aki anyukám unokatestvére. Középen Olívia apukája, jobb szélen pedig az anyukám kislány korában.

Sajnos az én gyerekkori fotóim majdnem mind eltűntek valahol és valamikor, így csak ez az egy közvetlen képi bizonyítékom van arra, hogy a lányom tényleg az enyém.

És közvetlenek is, mint például ez a kép, ahol a frufrus fruska a nővérem középső lánya, a frufru nélküli pedig az enyém.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s