Köszönöm, hogy olvasol!

Az egyik legjobb dolog, ami 2017-ben történt velem, hogy elindítottam ezt az oldalt (nem is értem, miért nem voltam elég bátor korábban meglépni ezt).

Szeretem, hogy téged is érdekelnek a gondolataim, szeretem, hogy akár komment, akár privát üzenet formájában leírod nekem a gondjaidat, a véleményedet, szeretem, hogy segíthetek, szeretem, hogy már profilkép alapján megismerlek, mert aktív vagy és rendszeres.

Szeretem, hogy a világ közeli-távoli pontjáról is olvasol. Az oldal indulása óta eltelt két hónapban 61 országban kattintottak ide, például Új-Zélandról, Dél-Koreából, a Maldív-szigetekről, Costa Ricáról, a Seychelle-szigetekről, Curacaóból, a Dominikai Köztársaságból, Pakisztánból, Ghánából, és legtöbben – Magyarországon kívül persze – Németországból, az Egyesült Királyságból, Ausztriából és Szlovákiából. Hogy ezek valós kattintások-e vagy van mögötte valami külföldről üzemeltetett szerver-ügy (fogalmam sincs róla, mekkora hülyeséget írtam most), esetleg csak idetévedt egy-egy látogató, nem tudom, de hálás vagyok. Ugyanígy neked is, aki Kőbányáról, Békásmegyerről, Gazdagrétről, Szikszóról, Paksról, Sopronból, Szegedről, Keszthelyről, Erdőbényéről, Lyon közeléből vagy itt velem.

Van néhány elképzelésem, amiket szeretnék jövőre megvalósítani, remélem, hogy lesz ezekre lehetőségem.

Most viszont egyszerűen csak köszönöm, hogy olvasol!

Legutóbbi bejegyzések

Oviból család

Most lehet elrontani

Hogy létezel

Egy óvónő lánya voltam

Jó is lenne

Összes írás

Copyright 2022, Anett Kőváry