Az én megváltóm: a kazánszerelő

Az idei adventi időszakban új értelmezést nyert számomra a várakozás. Míg a lányom izgatottan nyitogatja az adventi naptára ablakocskáit, addig én a hidegben eltöltött napokat számolom. Míg az emberiség nagyobbik fele szentestéig vagy karácsony első napjáig számolja vissza a napokat, és várja, hogy megünnepelhesse Krisztus megszületését, addig én egy teljesen másfajta megváltót várok tárt karokkal: a kazánszerelőt.

A kazánokkal kapcsolatos probléma olyan már nekem, mint másnak a megfázás, úgy jön és megy, hogy észre sem venném, ha nem lenne kellemetlen mellékhatásaként jégverem az otthonomból.

Annyi helyen, annyiféle kazán annyiféle problémájával találkoztam már, hogy tökre képben vagyok váltószelepekkel, panelekkel, hőcserélőkkel, fúvókákkal, égőtálcával, nyomásszabolyozóval kapcsolatban; gyakorlatilag egy néhány hónapos OKJ-s tanfolyammal könnyedén átképezhetném magam újságíróból kazánszerelővé.

Annyira azért nem bízom a tudásomban, hogy egyedül álljak neki feltárni és elhárítani a bajt, így újra és újra szembe kell néznem a kiszolgáltatott helyzettel, amikor a saját komfortérzetem és otthonom melege egyfajta mindenható, a kazánszerelő kezében van.

A mostani kaland kereken két hete kezdődött azzal, hogy a rendszer akkor ment, amikor épp kedve volt. Vagyis hiába vettem fel a kívánt hőfokot a termosztáton, hiába jelent meg a kijelzőn a kazán bekapcsolt és működő állapotát mutató lángocska, nem ment a fűtés. Jeleztem a problémát a főbérlőnek, aki azonnal konzultált a kazánszerelővel, aki úri kedvében úgy gondolta, már távolról, telefonról is tud diagnosztizálni, és egyszerűen a vízrendszer hibájára kente az egészet. Hívtuk a vizest, jött is becsülettel kétnaponta, de akárhányszor, akármilyen alaposan nézte is végig az ő területét, nem talált gondot, így nem is tudta megoldani azt. Egy hétig ment ez, amikor már randomszerűen se kapcsolt be a kazán, és szép lassan, mint ahogy adventi gyertyártól csurog le a forró faggyú, elkezdett hűlni a lakás. Egy hétvégét még kihúztunk így, valamennyire sikerült 20 fok körül tartani a hőmérsékletet, aztán mikor egyik reggel Olívia összefutott egy pingvinnel a fürdőszobában, úgy döntöttem, hogy a gyermek átcuccol az apjához, én pedig hősiesen tartom magam. Ez az én otthonom, és meg fogom védeni!

Kis lakótársaink

Közben az exem szerzett egy másik szakembert, aki hajlandó volt szombaton kijönni, és elég meggyőzően méregette a kütyüt, úgy tűnt, tényleg ért a dologhoz. Alkatrészt rendel, visszajön, szerel – hangzott a nagy adventi ígéret. Közben a túlélési trükkök két nappal ezelőttig működtek, addigra megfáztam, elment a hangom, és az idegszálaim is szó szerint megdermedtek, ezért kénytelen voltam engedni az egyik felajánlásnak, és a gyerekemmel együtt egy éjszakát a gyerekem apjának otthonában töltöttem. Maximális szeretet és kényelem mellett 24 fok fogadott. Mégis úgy dideregtem a szinte nyárias melegben, hogy 8-10 óra sem volt elég, hogy átmelegedjek. Úgy éreztem, ez már örökre így marad, mostantól a fázás az életem része lesz, én leszek a nő, aki mindig fázik.

És akkor végre megérkezett A Szerelőcsapat. Két autóval, három fővel, forrasztópákával, szerszámostáskával, elszántsággal. Istenem, ők tudják a titkot. Náluk van a meleg szent grálja, ők az otthon melege őrei, az örök fagy ellenségei. Álltak hárman A Szerkezet körül, kiderült, hogy hiába cserélték ki a váltószelepet, nem oldódott meg a probléma.

Hosszasan vizsgálták a rendszert, engem pedig csak az érdekelt, lesz-e, s ha igen, mikor és főleg meddig meleg. A kazánházunkban eltöltött másfél óra alatt voltam arrogáns, voltam értetlenkedő, voltam bosszantó, okoskodó és okvetetlenkedő, voltam cinikus és még sírtam is, nem sokon múlt, hogy térdre rogyva imádkozzam hozzájuk melegségért.  Ami végül el is jött. Nem sikerült tartósan megoldani a bajt – az majd egy következő kör jövő héten -, de végre meleg van.

Na most ezt kihasználva úgy dübörög nálunk a rendszer, mint a mátrai erőmű. Egyszerre megy a padló- és radiátoros fűtés, a kaspókból mikulásvirág helyett datolyapálmák nőnek, izzadunk, pihegünk, levegőt alig kapunk a melegben, de nem érdekel, itt bizony most forróság lesz, akármi történjen is, ameddig bírja a kazán. 30-32 fokig meg sem állok, kis befőttesüvegekbe is teszek el a melegből nehezebb időkre, a lányomat reggelente bekenem naptejjel, aztán gyümölcskoktélt kortyolgatva együtt élvezzük az itthoni karibi partit a szobatapéta előtt.

Az ember, ugye, ha fejlődni akar, keresi a vele történtek okát, vizsgálom én is egy ideje, hogy ez most vajon miért történt velem. Egyrészt azért, hogy többé ne gondolkodjak azon, hogyan tudok spórolni a gázszámlán – mert A Nagy Leállás előtt bizony hetekig ezen kattogtam -, másrészt azért, hogy lássam, milyen sok emberre számíthatok. Válogathattam volna ugyanis a felajánlások között, annyian fogadtak volna be minket A Nehéz Időkben, de sajnos pont olyan lelkiállapotban voltam egyéb dolgok miatt, hogy képtelen voltam emberek közé menni.

És főleg azt tanultam meg az egészből, hogy mit is jelent pontosan az otthon melege.

Saját otthonom nem lesz kandalló és infrafűtés nélkül

Legutóbbi bejegyzések

Oviból család

Most lehet elrontani

Hogy létezel

Egy óvónő lánya voltam

Jó is lenne

Összes írás

Copyright 2022, Anett Kőváry