Ne nevelj gyökeret a gyerekedből!

Bejárta az internetet a videó, amin egy édes kissrác, Keaton Jones sírja el az anyukájának, hogy bántják, csúfolják, piszkálják őt a társai a suliban, ezért szeretne inkább ebéd előtt hazamenni. Könnyes szemekkel kérdezgeti, miért jó az másoknak, ha zrikálják őt, miért nem hagyják békén. Nem tudom, ha az én gyerekemmel történne/történik majd meg ez, hogyan fogok reagálni. De jobb talán megelőzni az egészet.

Hogy mivel? Azzal, hogy mi, szülők megpróbálunk nem ordas nagy seggfejeket nevelni a gyerekeinkből. Nem vagyok szakember, gyerekpszichológus, szociológus, nevelési tanácsadó sem, csak egy anya, akinek már attól is összeszorul a szíve, ha arra gondol, hogy egyszer esetleg majd az ő gyerekét is megalázzák a társai az iskolában, buliban, akárhol.

Nem tudom, hogyan kell jól gyereket nevelni, hiszen sokszor magam is elbizonytalanodom a saját módszereimmel, képességeimmel kapcsolatban, szinte megállás nélkül lelkifurdalásom van, hogy elrontom az egészet. Nem tudom, mi a normális értékrendűvé nevelés kulcsa. Azt sem tudom pontosan, mi a visszaigazolása annak, ha jól csinálom, hiszen kevés szubjektívebb dolog létezik a jónál.

De mindezek mellett és ellenére egy valamiben biztos vagyok: minden erőmmel próbálok normális embert nevelni a kislányomból. Olyan embert, aki elfogad másokat, aki ugyanolyannak látja az értelmi- vagy testi fogyatékos társait, mint saját magát. Aki nem viszolyog a másság semmilyen formájától, aki játszópajtást lát minden kortársában. Minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy ne legyen önző, de túlzottan megadó sem, hogy érezze azt: időnként osztozni kell játékon, járművön, ételen, tévén, de nem kell alárendelnie magát másoknak.

Szeretném, ha nem csúfolna soha senkit, ha nem nézne le senkit, és pláne nem bántana senkit. Javíthatatlan romantikus vagyok, szóval hiszem, hogy más szülők is hasonlókon fáradoznak, és így elkerülhető lesz, hogy a lányom, vagy a te fiad egyszer olyan helyzetbe kerüljön, amilyenbe a videón látható édes kisfiú.

[youtube https://www.youtube.com/watch?v=kz1xzBYppW8]

Nehéz, tudom, marha nehéz megtartani az egyensúlyt, a gyerekünk jósága és málésága között. Én sem szeretném, ha a kislányom fikuszként élné le az életét, szépen csöndben egy sarokban cseperedve és a jóságát mutogatva, hagyva, hogy esetleg őt is bántsák. Nem, nem ezt szeretném. Azt szeretném, ha életrevaló, önazonos, határozott emberré válna, aki saját előrejutása vagy szórakoztatása érdekében soha nem gázol bele másokba.

Nem tudom, hogyan lehet mindezt megvalósítani, mennyire írják felül a tanult értékek a genetikát, milyen hatással lesz rá az iskola, a barátok, de azt tudom, hogy ami rajtam múlik, az rajtam nem fog múlni: nem fogom engedni, hogy seggfejjé váljon és megalázzon másokat.

És tök klassz lenne, ha más szülők is így tennének.

Legutóbbi bejegyzések

Oviból család

Most lehet elrontani

Hogy létezel

Egy óvónő lánya voltam

Jó is lenne

Összes írás

Copyright 2022, Anett Kőváry