Advent másképp

Úgy volt, hogy ez a hétvége csak a miénk, ami végül is igaz lett, de nem úgy, ahogy elterveztük. Úgy volt, hogy majd adventi vásározunk, Maja megtanítja Olíviát korcsolyázni, hogy elmegyünk a Mikulás Grand Prix-re, ehelyett mesemaratonozunk itthon, a fűtetlen lakásban. Advent ez, csak másképp.

Ez a kazán-ügy hosszú évek óta kísér. Még egy másik albérletben laktam, gyerek sehol, párkapcsolat sehol, Balázsékkal dolgoztam, mikor hétről hétre ki kellett hívni a szerelőt, mert folyamatosan gond volt a cirkóval. Emlékszem, az egyikük egyszer a mosdón hagyta a telefonszámát, pár sort is írt, hogy szívesen megismerne, vagy mi, nem emlékszem már pontosan, a lényeg az vot, hogy szó szerint belobbantotta volna a kazánomat.

Most, hat-hét évvel később ugyanott tartunk: amióta a gyerek megszületett, minden télen van valami gond ezzel a vacakkal, most odáig jutottunk, hogy konkrétan nincs fűtés már harmadik napja. A hálószobámban így már nemcsak a rendkívül egyhangú magánéletem miatt van hűvös, hanem az északi fekvés és a fűtetlenség miatt: 13 fok volt reggel a helyiségben, amit mostantól csak hidegszobának hívok. Úgyhogy beköltöztünk a nappaliba, hálószobává változtattuk, ahogy a reklámban is van, egy darabig élveztük a padlófűtés maradék langymelegét, most meg a főzőlappal és a sütővel próbáljuk 19 fok közelében tartani a hőmérsékletet. Az egyetlen nyomorult kis olajradiátort másfél óránként helyezem át a házban, hogy ne legyen váratlanul Elza palotája az otthonunkból. Mindez azért klassz, mert a gyerek eddig is megfázással küszködött, a körülmények meg nem igazán segítik a gyógyulását. Mondjuk könnyen lehet, hogy picit megint túlaggódom a dolgot, a három réteg ruha a két réteg takaróval – közte ágymelegítővel és fűtőszállal – időnként már neki is sok lehet, legalábbis a piros pozsgás arca és a halántékán legördülő verejtékcseppből erre következtetek. Mindegy, ki kell bírnia, este már apánál, melegben alszik, én meg várhatom a kazánhoz szükséges alkatrész hétfői vagy keddi megérkezését.

A tervezett programok helyett megnéztük Turbo, a csiga kalandjait, a Verdákat ezredjére, időnként egy kis Mancs őrjárattal, vagy Láng, és a szuperverdákkal feldobva. Sorra kapcsolgatjuk este le, reggel meg fel a karácsonyi fényeket, gyújtjuk a mécseseket, nasizunk, teázunk, kávézunk, szundizunk, összebújunk. Életemben először még mézeskalácsot is sütöttem, igaz ugyan, hogy félkész ikeás tésztából, de gyömbérillatú volt és fahéjas, anya mondta mindig, hogy almát kell mellé tenni a sütisdobozba, akkor puha marad. Szóval nem lett ugyan izgalmas adventi vásározozós szombatunk körhintával, korcsolyával, kürtős kaláccsal, a Hungaroringen is nélkülünk kezdődik a Mikulás Grand Prix, de így legalább ezzel a vattacukor hajú, szöszke kis pillecukorral lehetek egész hétvégén, még ha kicsit vacogva is.

És reménykedem, hogy hétfőn már meleg lesz.

Legutóbbi bejegyzések

Oviból család

Most lehet elrontani

Hogy létezel

Egy óvónő lánya voltam

Jó is lenne

Összes írás

Copyright 2022, Anett Kőváry