Ez nem arrogancia

Nem vagyok arrogáns, csak viszonylag kevés az olyan ember, aki nem bosszant.

Jó lenne persze az ilyen napokon, meg úgy általában is vakító fénygömbként beragyogni a környezetemet, de van, hogy nem megy, sőt, minél inkább próbálok uralkodni magamon, annál inkább rágörcsölök és még elviselhetetlenebbül vibrálok.

És pont ekkor jön szembe velem Weöres Sándor számomra eddig ismeretlen írása szabályokról.

A szabály mint fogság és mint szabadság

“Légy szigorú önmagadhoz, de ne gyötörd természetedet. Bontsd le szeszélyeid, sóvárgásaid, nem azért, hogy nélkülük nyomorogj, hanem, hogy folyhass, mint a víz, és biztos lehess, mint az ég.

A szabály nem arra való, hogy beléje börtönözd magad; legyen lakószobád, szabadon ki-be járhass, dolgod szerint.

A szabály semmit sem ér, ha elhatározás-szerűen viseled, ha komoran és konokul csörömpöl rajtad; a szabály akkor jó, ha érzéseidbe ivódik és finoman, hajlékonyan támogat.”

Ennek jegyében, várakozva tekintek a hétvége elé.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s