Közzétéve: 2017.12.08. | Kőváry Anett
Nem vagyok arrogáns, csak viszonylag kevés az olyan ember, aki nem bosszant.
Jó lenne persze az ilyen napokon, meg úgy általában is vakító fénygömbként beragyogni a környezetemet, de van, hogy nem megy, sőt, minél inkább próbálok uralkodni magamon, annál inkább rágörcsölök és még elviselhetetlenebbül vibrálok.
És pont ekkor jön szembe velem Weöres Sándor számomra eddig ismeretlen írása szabályokról.
A szabály mint fogság és mint szabadság
„Légy szigorú önmagadhoz, de ne gyötörd természetedet. Bontsd le szeszélyeid, sóvárgásaid, nem azért, hogy nélkülük nyomorogj, hanem, hogy folyhass, mint a víz, és biztos lehess, mint az ég.
A szabály nem arra való, hogy beléje börtönözd magad; legyen lakószobád, szabadon ki-be járhass, dolgod szerint.
A szabály semmit sem ér, ha elhatározás-szerűen viseled, ha komoran és konokul csörömpöl rajtad; a szabály akkor jó, ha érzéseidbe ivódik és finoman, hajlékonyan támogat.”
Ennek jegyében, várakozva tekintek a hétvége elé.
Legutóbbi bejegyzések