Közzétéve: 2017.11.29. | Kőváry Anett
Futár hozta a karácsonyi pizsamákat, mindkettőnknek az első ilyen az életünkben. Felpróbáltuk, lefotóztuk egymást, fürdés-hajmosás után visszavettük, ágyba bújtunk. Elolvastuk Kókusz kutya és a Mikulás történetét, megbeszéltük, mi a különbség a vulkán és a gejzír között, megöleltük egymást és elaludtunk. Ő kicsit hamarabb, így még volt időm a haját szagolgatni, puszilgatni, simogatni, pici, meleg testéhez igazán odabújni. Félálomban még odasúgta, nagyon szeretlek, anya.
Az ünneppel magunkon ébredünk, én hamarabb, ő később. Kidugom a lábam a paplan alól, habár enélkül is érzem, hogy bekapcsolt éjjel a fűtés, kellemes langyosra melegítette a szobát. Félálomban forgolódom, ő mélyen alszik, kis karjával átölel. Élvezem még sok-sok percig, majd hagyom, hogy az ébresztő véget vessen a pillanatnak. Gyertyák, mécses, jóga, kávé, reggeli – ahogy szinte minden reggel. Talpacskái a járólapon – ahogy szinte minden reggel. Karácsonyi pizsamájában az ölembe ugrik, rosszat álmodott, Pollival ott rekedtek egy vulkán kráterében. Így mondja, igen. Ott rekedtünk egy vulkán kráterében. Megvigasztalom, karácsonyi dalt mutatok neki. Karácsonyi pizsijében nézi a konyhapulton ülve. Én meg őt, mintha egy meséből pottyant volna ide a Mikulás egyik manója. Tojást, kígyóuborkát, pufi rizst kér, mint én. Készítem a reggelit, eszembe jut, hogy apás napok jönnek, nem leszünk együtt december elsején. Előveszem az adventi naptárat, elmagyarázom, mi is az, kinyitja az első ablakot. Csokit rejt, mi mást. Boldogan megeszi, nem kér többet, nem torkoskodik soha.
Reggeli közben megbeszéljük, miért készítünk majd ajándékcsomagot a szegény gyerekeknek, akiknek nincsenek szüleik, még otthonuk sincs, csak egy nagy épület, ahol sok más szegény gyerekkel laknak együtt. Felsorolja, miket ad tovább, szemében könnyek gyűlnek.
A nem teljesen lehúzott árnyékoló alatt látom, hogy havazik. Odaszaladunk az ablakhoz, nevetünk, megszámoljuk, hány tető havas, hány nem. Nézi a hóesést, megígéri, hogy most nem kóstolja meg a havat. Izgatott, hogy felveheti az új csizmáját, sínadrágját. Délután apa megy érte, jaj de jó, talán szánkózni is lehet majd addigra. Pillanatra elszomorodik, szeretne inkább itthon maradni. Nem lehet – győzködöm, sikerül is elterelni a figyelmét.
Nézem a saját kis karácsonyi manómat előbb a pulton, aztán a hóeséssel a háttérben az ablaknál, az asztalnál is, és arra gondolok, bárhogy alakul is, de szép karácsony lesz ez. Hiszen mi leszünk benne. Karácsonyi pizsamával, karácsonyi mesékkel, karácsonyi dallal, karácsonyi dekorációval, karácsonyi illattal, karácsonyi sütivel, karácsonyi összebújással.
Jó lesz együtt ajándékot készíteni, együtt játszani, kakaót és kávét inni, sütit enni, sütit sütni, adventi naptárat nyitni, gyertyát gyújtani, várakozni, elérzékenyülni, összebújni, együtt lenni.
Olyan jó lesz mindent megadni.
Legutóbbi bejegyzések